Idővel jobb lesz?
Lassan 1hónapja, hogy saját magamnak beismertem, depressziós vagyok. Utálom magam érte. Senkinek sem mertem meg elmondani, főleg nem a családomnak. Anyukám annyi mindent megtesz értem, nem bánthatom meg őt ilyen marhasággal, a lelkét is kidolgozza a tesómért és értem.
Van 1legjobb barátnőm, beszélgettünk a múltkor arról, hogy van -e olyan titka, amit nem mondott még el senkinek, ő elmondta a titkát végül, én viszont megijedtem és kitaláltam valamit. Ő persze levágta, hogy nem ez az igazi. Próbálta kiszedni belőlem, természetesen sikertelenül. Nem mondhatom el, ha kimondom, olyan igazi lesz.. Próbálom túl tenni magam ezen a hülyeségen, de csak rosszabb lesz.
Nem akarok senkinek sem csalódást okozni, engem mindenki úgy ismer, mint egy nagyon boldog, erős lányt, a barátnőm meg én vagyunk az osztálybohócok, mindenki jóban szeretne velünk lenni, felnéznek ránk.
És közben én mégis egy elcseszett idióta vagyok. Annyira gyűlölöm a mostani énemet.
Szerintetek elmúlik? Nem akarok így érezni, mit tegyek?
válasza:Türelem.
Gondolom kamasz vagy. Ebben a korban tudomásom szerinte sok a depis időszak :)
Önbizalmad mindenképp legyen és fel a fejjel :D
Én türelmes vagyok, ezért is nem akarok senkinek sem mondani semmit, reménykedek, hogy hamarosan elmúlik.
Én nem a suli, továbbtanulás vagy barátok miatt vagyok ilyen rosszul. Mindig azt szoktam mondani : Ennél lehet rosszabb is!
Már jó pár éve, hogy elveszítettem valakit, aki nagyon közel állt hozzám, az édesapám szívinfarktusban meghalt.
Az ember azt hiszi, higy idővel jobb lesz, ennek lassan 12éve, időről időre csak romlik a helyzet.
Nem tudok továbblépni, tudom el kell engednem, de fogalmam sincsen hogyan kéne. Biztos nem akarná, hogy ilyen szörnyen érezzem magam miatta, de mègsem tudom elengedni.
Ez is majd magától rendbejön?
válasza:Szia,
tény, hogy az idő begyógyítja a sebeket, de ha ilyen hosszú időről van szó és azok még nem halványultak el, akkor nem biztos, hogy idővel jobb lesz.
Úgy látom, itt az alap probléma apukád. Gondolom kamasz vagy, tehát kamaszodsz, így mostanra fejlődhettek ki benned ezek az érzések, most látod igazán át a helyzetet és meg vagy rémülve. Semmi értelme nincs gyűlölni magad emiatt, ilyenkor minden egy kicsit felnagyítódik és ijesztőbbé válik.
Nézd, én megértem, hogy meg szeretnéd kímélni anyukádat ettől, de hidd el, egy anya azért van, hogy segítsen neked mindenben, többek között a lelki problémáidban is. Beszélj vele! Ne azzal kezdd, hogy "Anya, depressziós vagyok", hanem szépen, nyugodtan számolj be neki mindenről, ami nyomja a lelked. Segíteni fog, te pedig majd megnyugodhatsz. Jobb kiadni, mint magadban tartani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!