Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Nem tudom, mit csináljak,...

Nem tudom, mit csináljak, hogy jobbra forduljanak a dolgaim minden téren?

Figyelt kérdés
17 éves fiú vagyok, Budapest közelében lakom! Eléggé visszahúzódó vagyok már kiskorom óta, csak olyanokkal nem, akiket már megszoktam, elég rég óta ismerek. Mindent rossznak érzek. Rossznak látom magamat. Lelkileg sem hiszem, hogy már minden jó lenne. A szüleim el akarnak válni, ebbe most nem megyek bele, de kikészít. A családom szétszakadását, a régi emlékek szerte foszlását látom benne. Az ebből ki alakult vitákat sem bírom, nagyon nagyon kikészítenek lelkileg. Magamban csak a rosszat látom, és azt vettem észre,hogy ez már ilyen lelki dolgokra is kihat. Vékonynak tartom magam, zavar! De rettenetesen. Úgy képzeljétek el, hogy jön a nyár, és nem merek kimenni az utcára. Nem okvetlen azért , mert mások "néznének" miatta, hisz miért. Már olyanba csapott át a dolog, hogy kellemetlennek érzem saját magam ,és nem akarom , hogy így lássanak. Kb. így tudom megfogalmazni. Ősszel,Télen még jobb volt, mert pulóverben jártam, esetleg a pulcsim alá még egy vékonyabb pulóvert fel tudtam venni és felszabadultabb voltam mert nem láttam magamat olyan vékonynak, és úgy gondoltam mások sem látnak annak. De most megsülnék, + hülyének néznének. Az arcomon elég sok anyajegy van, az is zavar! pár le lett szedetve, de akkor is zavarnak, és úgy érzem ez is még az egyik oka, hogy helyesnek sem tartom magam. (A vékonyság és ez együtt.) Ezért önbizalmam sincs. Barátnőm nem volt, nem csókolóztam még soha, stb. Nagyon vágyom már rá, de nem merek ismerkedni, mert az előbb leírtakból esélyt nem adok magamnak, főleg egy csinosabb lánynál. Félek a visszautasítástól, tudom, hogy része az ismerkedésnek, de én nem látom, hogy össze jönne bármi. Szégyellem saját magam. Keveset mozdulok ki, akkor is csak iszogatni az osztálytársaimmal, esetleg ritkán elmenni moziba. Legtöbbször a gép előtt ülök, és játszok , beszélgetek az "internetes" haverokkal. Ha nincs iskola, akkor van , mikor kisebb-nagyobb szünetekkel az egész napom itt telik el. Ha van suli, akkor a kötelességem megcsinálom, tanulok stb. (Jó tanuló vagyok.) de itt ülök estig. Akarok változtatni, de nem tudom mit tegyek. Pl. pszichológus-t mondták már. Mit tudna segíteni? A tényeken nem tud változtatni, hogy ez a bajom, ezt látom a hibámnak, ami ennyire zavar. Attól még én nem leszek más. Nem tudom , mit tegyek! :(
2014. máj. 23. 13:05
 1/3 anonim ***** válasza:

"A tényeken nem tud változtatni, hogy ez a bajom, ezt látom a hibámnak, ami ennyire zavar. Attól még én nem leszek más."

Pedig a pszichológus pont ezért van, segíthetne elfogadni magad, segíthetne feldolgozni az átélt dolgokat és megmutatni, hogy teljesen alaptalan dolgok miatt aggódsz, adhat egy kis önbizalmat is, vagy legalább megkönnyebbülne a lelked egy kicsit és nem csak az önemésztés maradna.

2014. máj. 23. 13:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 A kérdező kommentje:
Egyszerűen megőrülök. Szerinted normális dolog, hogy elindultam egy kozmetikushoz. (Nem a megszokott hely, idő.) Megpróbáltam pólóban elindulni. Direkt kettőben!! Idegen hely, + állt egy csomó fiatal , kb. velem egykorú az ajtó előtt és nem mertem arra elmenni! Komolyan mondom, én nem tudom mit fogok csinálni. Úgy érzem ,egyedül vagyok, megőrülök. Nincs kinek kibeszélnem , vagy nevetnek rajta, es nem értik meg.!:(
2014. máj. 23. 13:33
 3/3 bumbi02 ***** válasza:

Súlyos önértékelési zavar.


1. Az hogy nagyon vékony vagy, nem határozza meg a személyiséget. Magyarán, ne kösd ehhez a megítélésedet. Vannak vékonyak, vannak kövérebbek, vannak átlagosak. Az ember "milyensége" nem ezen múlik. No meg ha tényleg csontsovány vagy, de eszel rendesen, akkro valószínűleg olyan a genetikád, így ezen változtatni se tudsz. Amin nem tudsz változtatni, azzal pedig meg kell tanulni együttélned. Ha te el tudod fogadni magadat a hibáiddal, akkor mások is elfognak. Én például mindig is raccsoltam. Gimnáziumban tökéletes préda voltam a szekálásoknak.. (mondd hogy terrorista, mondd hogy ferrero roche) Egy ideig zavart, aztán rájöttem, hogy változtatni nem tudok rajta, akkor együttélek vele. És egy idő után nem tartottam hibának, inkább csak vicces tulajdonságomnak, amivel sokszor én is viccelődtem. Ha te is el tudod fogadni, hogy te sovány vagy, és az ezáltal kapott megjegyzésekkel együtt nevetni (persze bizonyos határokon belül), akkor máris nem hibának fogod tartani, és máris kimersz menni emberek közé. Az arcon lévő anyajegyek, vagy pattanások pedig tipikusan olyanok, hogy az ember saját magán észreveszi, mert azt figyeli. De mikor beszélgetek valakivel, én nem veszem észre hogy pattanásos-e vagy sem, csak ha arra koncentrálok. Ugyanígy az anyajegyekkel.



Viszont amin tudsz változtatni, az az, hogy felkelsz a gép elől. Az, hogy egésznapod itt tellik gyakorikérdéseken, ahol minden második ember mélydepressziós, a többieknek meg az a problémájuk, hogy letört a körmük.. Ez nem visz előre, sőt, az ilyen környezet csak tovább visz a rossz úton.



Szóval (akármilyen sablonos tanács is, de):

- Fogadd el magad, és elfogadnak mások is

- Mozdulj ki

- Találj hobbit (zenélés, írás, sport.. sportolás közben akár izmosodhatsz is, és kevésbé leszel sovány)



És hidd el, hogy normális embereket:

- nem érdekel hány kiló vagy

- nem érdekel hány anyajegyed van

- nem érdekel hányas tanuló vagy

- nem érdekel hányas a cipőméreted.


Akiket pedig ezek érdekelnek, és ez alapján ítélik meg az embereket, azokkal abszolút nem érdemes foglalkozni.

2014. máj. 23. 14:13
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!