Van kedve vkinek beszélgetni? 24/F

Szia. Rèszvètem. Bàr nem voltam hasonlò helyzetben a tièdhez, azt hiszem termèszetes, hogy ìgy èrzel. Ugyan jò baràtom ment el, azt gondoltam sosem jön mèg egy ilyen ember, aki nem csak meghallgat, megèrt ès vigasztal, hanem van vèlemènye is. Hosszù èvekbe telt mìg el tudtam õt engedni ès ùj baràtokat beengedni az èletembe. Sokszor arra gondoltam, ha visszajöhetne 1 percre akkor biztos azt kèrnè legyel boldog, èljek meg minden pillanatot ezekkel az ùj emberekkel ès szeressem õket. Több, mint 10 ève, hogy meghalt, de jòmagam csk az elmùlt pàr évben èrzem igazàn boldognak ès hàlàsnak magam az ùj emberekèrt. Eleinte fèltem, mi lesz ha elveszìtem õket, de ez olyan önzõ felfogàs. Ràjöttem, ha fèlek elrontom azt, ami van azzal, ami nincs. Nem ìrtad mikor hunyt el a kedvesed. Azt mondom, hogy hagyj annyi idõt magadnak amennyire szüksèged van. De legyen mindig nyitva a szìved, ne zàrd be, ha jön valaki. Sok erõt ès kitartàst kìvànok!