Mik a szociopataság jelei, tünetei esetleg jellemzői, én is az lennék?
Nagyából vannak sejtéseim a dologról,de még is kíváncsi lennék erre. Én úgy tudom,hogy vannak például fokozatai is. Nem biztos,de én néha arra gyanakszom,hogy ha nem is vagyok az,de közel járok a szociapatasághoz.
Elég nagy problémát jelent számomra a beilleszkedés,már majdnem 19 éve és alapjáraton is van egy fajta irtózás bennem,ha kapcsolatot kell felvennem a külvilággal. Nem mondanám,hogy gyűlölném az embereket vagy hogy félnék tőlük,esetleg a nagy tömegtől.Sőt kíváncsi vagyok másokra és érdekelnek az emberek,amennyiben nem kell velük feltétlenül személyesen érintkeznem.Azt elviselem,ha 2-3 személy tartózkodik velem egy légtérben,de ha nagyobb társaságba keveredem egészen furcsa érzések lesznek úrrá rajtam.Nem érzem jól magam,leginkább szomorú leszek és fáradt,rosszabb esetben előfordul,hogy borzalmas feszültséget érzek magamban, ami azt eredményezi,hogy egyszerűen nem tudok beszélgetni és a legszívesebben elmenekülnék. Ez nem pánikszerű menekülési kényszer ,legalábbis én nem úgy érzem,csak kellemetlen,hogy felesleges vagyok. Sokszor egyenesen büntetésnek érzem,ha azt kérik tőlem,hogy részt vegyek valami csoportfoglalkozáson,akkor is ha olyasmiről van szó amit szeretek,mint a rajzolás például.Ilyenkor is sírni tudnék és inkább kikönyörgöm,hogy ne kelljen részt vennem ilyesmikben.Valahogy úgy vagyok ilyenkor,hogy ha senkit nem érdekeltem soha,akkor engem miért érdekeljenek mások. Soha sem fordult elő olyan,hogy valaki nyitott volna felém,így nincsenek barátaim,bár én próbálkozok és még is mindig elfordulnak tőlem. Nem megyek el otthonról,ha nem muszáj,mert nincs senki akiért ezt meg kéne tennem.
Ez szerintem nem pontos leírás és csak kis része annak amilyen vagyok,de sokszor gondolkodom a feltett kérdésen,amire jó lenne választ kapni.
Előre is köszönöm!
válasza:
válasza:Hogy kiközösítettek-e? Nem emlékszem,hogy egy csoport vagy osztály valaha is elfogadott volna. Inkább eltűrtek,de elkerültek mindig ,még csak hozzám sem szólnak a legtöbben.
Általában nem vagyok visszautasító,ha még is szóba áll velem valaki,mert örülök hogy néha nap van ilyen.Ezért sem értem az egészet. Igyekszek barátságos lenni és olyan témát feldobni ,ami mindenkit érdekelhet,de a vége mindig az,hogy engem kihagynak a beszélgetésből. A tanáraim már mondták,hogy antiszociális a viselkedésem,de ezt is úgy mintha csak én tehetnék róla. Sosem veszik figyelembe,hogy én próbálkozom,csak egy idő után nem tartom érdemesnek,hogy kacslatkeresésbe öljem minden energiám és utálatba vagy irtózásba mennek át az érzéseim. Nem akartam elfogadni teljesen amit a tanárok mondtak,mert tényleg szinte vád szerűen közölték ezt anyámmal és részükről ez így le is volt zárva. Minden maradt ugyan olyan rossz.
válasza: válasza:Nagyon köszönöm a válaszokat! Joola,a bátorítás kölönösen jól esett. :) Igen, szociopataság végülis nem betegség,ezt tudom,vagyis nem idegrendszeri baj vagy ilyesmi,hanem nyilván a szocializálódásnál romlik el valami az ilyen személyeknél,ebben hasonlítanak az antiszociális emberekre.Elõfordul,hogy megrekednek kissé egy korábbi életszakasznál,gyerekesen viselkednek és úgy mond kifejlesztenek egy "különleges képességet",amivel kompenzálni tudják azt,hogy hiányosságaik vannak az élet más területein,így felül kerekedhetnek esetleg másokon és azt mondhatják,hogy nem átlagosak.Ez a rosszabbik eset és ritka,szerencsére én tényleg nem érzek erre kényszert.Ilyesmivel foglalkozik anyukám is,õt is kérdezgetem és nem rég beszéltünk arról,hogy lehet hogy szakértõhöz kéne mennem ezzel.Legújabb hülyeségem,hogy szívdobogást kapok,ha emberek közé megyek,ez
eddig nem volt jellemzõ. Leginkább magamra haragszom a sutaságom miatt,mert tudom,hogy én is tehetek errõl. Keresek hasonlóan gondolkodókat,de a korosztályom nem ilyen.
xD add meg a skypod privátba :D én ilyen voltam még kicsit mindig most már csak a csajozással vannak gondok.
Ha emberek közé megyek az már csak a 5 éve ismert osztályom és bulik ahol mindnki be van baszva ugyhogy ott az az élet megváltoztatott.
Én pont olyan voltam aki aztmondta magárol hogy különleges xd igy visszagondolva ez hülyeség mert mások szemében teljesen unalmas voltam, meg buta mert nem beszéltem senkivel mert hülyeségnek tartottam a másokkal való beszégetést. Én add-s is voltam meg depressziós antiszociális . A számítógép függőségem vezetett ide, én féltem kimenni először a lakásből, aztán a szobámból később féltem magamtól hogy valakit leszúrok, ez a rettenetes félelem 2 évig volt. aztán lefogytam és hatalmas önbizalmam lett. De összejöttem egy lánnyal aki 1 hónap után elhagyott és visszaestem, rájöttem hogy attól hogy jól nézek ki nem vagyok jobb.
Aztán aztmondtam 2 évre rá, Szrok bele!!!
És elmentem egy buliba befüvesztem berugtam jófej ismerősöket szereztem, és a fű az mint antidepresszáns átlökött egy kicsit a szociális viselkedés felé. Amúgy én ekkor azért füveztem mert már önpustító életmódot elhatároztam előtte, napi 2 leter energiaitallal kezdtem.
De mivel a fű segített sokat, abbahagytam.
És mindig elképzeltem hogy füveztem és elkezdtem röhögni órán a semmin. a mai napig jönnek elő vicces gondolatok, és így az emberek is látják hogy jófej vagyok xDD
És ők kezdeményeznek felém h hájj tesó te min röhögsz?
én meg nem mondom el xd
és így ez tök bevállt :D
A piás életmódtól sok haverom lett, meg a konditermi is sokat segített. legalább 20 haverom van.
multkor 10 en voltunk összesen házibulin rohadtjó volt :D
add meg a skype-od és elhívlak .
ja meg az segitett hogy találtam egy gyereket aki még nálam is kevesebbet beszél :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!