Félek, hazamegyek, és megint visszaesek. Mit lehet tenni?

Majdnem egy hónapot voltam kint a barátomnál Németországban. Sajnos eddig nem tudtam, milyen jó körülmények között élni.

A kollégiumban, ahol lakom, néha fűtenek, néha nem, nincs meleg víz, és hiába takarítok kosz van.

Kajára nemigen van pénzem (és itt most nem főtt kajára kell gondolni, hanem vajaskifli és instant leves, erre se jut mindig), ahogy másra se. A ruháimat hétvégente kézzel mosom a mosdóban.

Haza nemigen járok, önhibámon kívül nincs jó kapcsolatom a szüleimmel. Felém se néznek (már a születésnapom se voltam otthon, apukám még csak fel sem köszöntött), anyu néha felhív, de csak azért akarja, hogy hazamenjek, hogy apu ne csak őt bántsa.

Ami az anyagiakat illeti, teljesen tesznek rám. Az egyetem miatt nem tudok munkát vállalni (a taníttatásom ingyenes, a lakhatás olcsó), az eltartásomat teljesen ráhagyták a barátomra. Ő úgy segít, ahogy tud, de nem várhatom el tőle, hogy még rám is költsön.

Most, hogy itt voltam, sok mindent vettünk nekem, úgyhogy lett egy két jó cuccom, de még mindig nem tudom, miből fogok élni.

Végre lett önbizalmam, de félek, ha visszamegyek, megint minden a régi lesz.

A koleszszobám elég lepusztult állapotban van, ezért arra gondoltam, feldobom kicsit, hátha otthonosabbá tudom tenni, jobban érzem majd tőle magam.

Ilyesmikre gondoltam:

[link]

[link]

A másik problémám, hogy nagyon magányos vagyok. Egyedül lakom a szobán, a csoporttársaimmal nem jövök ki, mert elnéznek a helyzetem miatt (szertő és jómódú családból származnak).

Amíg itt voltam a páromnál, hozzászoktam, hogy nem vagyok egyedül, van kihez szólnom.

Mit tegyek, hogy ne zuhanjak össze?

20l