Nagyon gáz ha 24 évesen nincs egy ismerősöm se (nem még haverok barátok)?

Így van itt a GYK-n próbálj ismerkedni. Én is hasonlóan vagyok vele mint te, csak fiatalabb és van állásom, kollégáimmal kijövök, de idősebb korosztály velük így kint az életbe munkán kívül nem lennék el. Pár haverom van de ennyi.

Én is itt a GYK-n igyekszem hozzá szólni dolgokhoz, emberekkel ismerkedni, párat már itt meg is ismertem de mindenki messze lakik, főleg a csajok akiknél lenne esélyem. Én is próbálom keresni a társaságokat de sajnos a dolgok nem úgy alakulnak. A régi társaságomat akarom újra összerakni de már mindenki elköltözött messzire és csak ritkán tudnánk összejárni, pedig jó csapat voltunk akkor volt sínen igazán az életem akkor éreztem jól magam. De most okádék minden.

Én igyekszem menteni a menthetőt, kevés sikerrel, de próbálok pozitívan hozzá állni a dolgokhoz, csak az a kínzás ami bennem van nyomaszt hogy senkim sincs.

Nem hiszem, hogy taszítod az embereket, csak egy barátsághoz több kell, mint a kedvesség, és hogy néha jól elbeszélgettek pár percig.

Én is hasonló helyzetben vagyok lányként. Sok helyre eljárkálok egyedül, de barátságok nem születnek.

Őszintén én sem tudom, hogyan lehet barátkozni huszonévesen. Talán egy új közösség, aminek rendszeresen tagjai lennénk.

én 3 lehetőséget látok arra, hogy barátokat szerezz!

1. munkahelyen - tudom, hogy még nincs munkád, de majd ha lesz meglásd ott majd lesznek haverok, akikkel bizony el kell járni bulizni, még ha nem is szeretsz, aztán idővel megismered a kollégáid barátait is, stb stb és sok új emberi kapcsolatra tehetsz szert.

2. sport/hobbi - az ilyen közösségek is igen befogadóak, bár tudom, hogy ha nincs munkád, akkor pénzed sem nagyon és úgy nagyon nehéz bármit is sportolni a futáson és az otthoni magányos fekvőtámaszokon kívül, de ha eljárnál valamit sportolni egy közösségbe ott ráadásul hasonszőrűekkel lehetnél.

3. ha lenne egy csajod (akit akár társkereső oldalon is találhatsz, vagy pl egy koncert után a bárpultnál) akkor az ő barátaival is jóban lehetnél. nekem pl. van olyan egyik legjobb barátom, akit expasimtól "loptam" :) (tehát a szakítás után velem maradt jóban, nem a sráccal)

Nekem az elmúlt mondjuk 10 évben csakis e 3 kategóriából kerültek ki új barátaim, de mivel már előtte is voltak, így ezek inkább mind haverok, de ha nem lettek volna régi barátok, akkor ezek közül lett volna kivel szorosabbra fűzni.

viszont egy jó tanács - te akarsz barátokat, neked kell nyomulnod! én őszintén megmondom, ha megismerkedem egy új emberrel, aki szimpatikus, sőt tök jó fej, jó darabig akkor sem hívom el haverkodni, dumálgatni, mivel arra gondolok, hogy biztos vannak saját barátai, de ha ő hív, akkor megyek! legyél kezdeményezőbb, járj társaságba és használd az internetet is, amennyire csak lehet!

Üdv a klubban. Nekem sincs túl sok barátom, sőt, legtöbbször egyedül vagyok. Gimiben még voltak, de azóta nagyon elromolhatott valami, mert velük már rég nem tartom a kapcsolatot és azóta újakat még nem találtam. Pedig kitanultam egy szakmát azóta és most egyetemre járok. Jó fej emberekkel találkoztam, akik rendesek voltak velem, tehát nem voltam kiközösítve, viszont hiába voltak kedvesek, nem volt bennünk semmi közös, így nem éreztük jól magunkat együtt és nem lettünk barátok. Ráadásul abban az időszakban hatalmasat csalódtam az emberekben és annyira bezárkóztam, hogy kb nem szóltam senkihez. Rossz volt, mert társaságkedvelő vagyok, ilyen az alaptermészetem, viszont annyira féltem attól, hogy megint palira vesznek, hogy nagyon sokáig nem mertem nyitni új emberek felé. Ezért elröppent felettem ez a pár év anélkül, hogy új kapcsolatokat építettem volna ki. Pedig lehet, hogy volt rá esély, csak nem nyitottam...ezt már sajnos nem tudom visszacsinálni. Egyetemen pedig olyan csoporttársakkal kerültem össze, akik nagyrészt idősebbek nálam, ezért egy jó nagy szakadék van közöttünk. Ők is kedvesek, viszont le se tojnak, amikor ott vagyok velük a társaságban és nem érdeklődnek, amikor odamegyek hozzájuk beszélgetni, sőt, ott is hagynak a francba. Úgyhogy megint jól kifogtam...át fogok menni másik egyetemre. Nagyon rosszkor jöttek ezek a csalódások, mert így éveket vesztegettem el az önsajnálattal. Ráadásul elég értékes éveket, mert lehet, találtam volna barátokat, csak nyitottnak kellett volna lennem...Most meg tök egyedül vagyok. Vagy egy pár barát, velük tartom a kapcsolatot, de nekem nem elég ilyen kevés program...lehet, én vagyok hülyén összerakva, de többet igénylek, több kimozdulást. El szoktam menni egyedül is ide-oda, de az nem az igazi. Megszoktam, de utálom, sokkal jobb volt társasággal menni. Úgy érzem, nem egészséges a magány. Akkor volt a legjobb, amikor gimiben minden délután volt hova, kihez, vagy kivel elmenni valahová.

Amúgy szerintem azért van ez, mert nem vagy kibékülve magaddal.