Miért néznek már első látásra is levegőnek az emberek?

22 éves vagyok, a középiskola óta egy barátom vagy haverom sincs. Az iskola elvégzése után felköltöztem Budapestre hogy egyetemre menjek, de a drága tandíj miatt el kellett kezdenem dolgozni, az iskolát nem tudtam fizetni. Munkahelyemen kevesen vagyunk és inkább csak egymás fúrása megy, nem akar senki a többiekkel barátkozni. Bár örülük hogy van egyáltalán munkahelyem.

Amikor új emberekkel ismerkedek meg, azt vettem észre hogy levegőnek néznek. Ha én nem köszönök rájuk, nekem soha nem köszön senki. Ha én nem szólok valakihez, hozzám soha nem szólnak. Sokszor előfordul társaságban hogy beszélek és egyszerűen senki nem figyel rám, elkezd valami teljesen másról beszélni a többiekkel, mintha szellem lennék.

Simán el tudok tölteni úgy egy teljes hetet hogy senki nem szól hozzám, senki nem hív fel, senki nem ír nekem semmit. Csak ha én lépek, akkor történik bármi.

Amúgy kedves típusú ember vagyok, általában mosolyogok mindig, próbálom élvezni az életet. Rossz szavam sennkihez nincs, ha bárkinek baja van szívesen meghallgatom.

Témáim is átlagosak. Pl. tegnap történt: melóban a többi férfi az előző napi focimeccsről beszélgettek, amit otthon én is megnéztem. Az egyik csapat a kedvencem, ezt mindenki tudja (asztalomon zászló, bögre) Odamentem hozzájuk hogy bekapcsolódjak. Bármit mondtam, választ nem kaptam rá, mintha nem is mondtam volna semmit, míg amikor más mondta ugyanazt, ugyanúgy akkor heves szócsata lett belőle.

Barátnőt már 4 éve nem találok, sajnos elijeszt minden nőt hogy én ilyen magányos vagyok. Múltkor leszólítottam egy 20 év körüli lányt, elkérte a facebook elérhetőségemet. Minden rendben ment amíg be nem jelölt. Utána nem keresett többet. Indokként azt mondta hogy "valami baj van velem". A barátnője meg kifejtette hogy mivel nekem csak a családom van bejelölve és nincs "semmi életem a face-en" minimum kattant vagyok és kopjak le.

Hogyan tudnék megváltozni? Úgy próbálkozom, de nem sikerül. Nem vagyok sok, a társaság középpontja, de sok olyan embert látok aki olyasmi mint én és mégis keresik a társaságát. Tipikus hogy van mondjuk egy jól kinéző srác és magával "cipeli" mindig a legjobb barátját aki meg az ő ellentéte.