Leépítettem az régi barátaimat, akik csak érdekből voltak velem, de újakat nem találok?

Régen egy csomó olyan ember vett körül, akik csak kihasználtak és csak a baj volt abból, ha velük voltam, ezért mindegyiktől elfordultam. Viszont új barátokat nem sikerült szereznem. Erről annyival tehetek én, hogy azóta egyszerűen félek közel engedni magamhoz bárkit is, mert az első gondolatom rögtön az, hogy ez vajon mit akar tőlem? Miért pont engem választott? És akkor jönnek a hátsó, rossz gondolatok, amiket belelátok abba az emberbe. De ezt már nagyrészt leküzdöttem, de tény, hogy eddig ez is akadályozott benne, hogy bárkivel is összebarátkozzak. Viszont nem is nagyon vetődtek a közelembe azóta olyan emberek, akikkel egy hullámhosszon lennénk, csak egy valaki, de annak az egynek is örülök. Viszont ő meg messze lakik, így nem tudok vele találkozni. Nem értem, mit ronthatok el még, amiért nincs szerencsém az emberekkel. Budapest közelében lakok és akiket Pesten ismertem meg, azokról mindig kiderült, hogy valami nem kerek és vége lett a kapcsolatnak. Viszont vidéken két olyan emberrel is megismerkedtem, akikkel úgy gondolom, hogy érdemes lenne barátkozni. De túl messze laknak. Most tényleg értelmesebbek a vidéki emberek, mint a pestiek, vagy csak nekem nincs szerencsém? Miért van ez? Jár még valaki ebben a cipőben? 24 éves vagyok.