Nagyon egyedül érzem magam, és emiatt iszonyatosan stresszes vagyok. Mit kéne tennem?

Előre boccs, de ez hosszú lesz kicsit.

Decemberben leszek 15 éves, 9.-es fiúvagyok.

Minden napom ugyanaz. Hajnal 5-kor felkelek, hogy elérjem a buszt. Beérek iskolába 7 óra körül, mindig én vagyok az első, ekkor megírom a leckét amire még nem volt időm, vagy átismétlem a tanulnivalót. Utána sorra megérkeznek a többiek. Mikor még nagyon kevesen vagyunk el tudok beszélgetni, utána kussban ülök szinte egész iskolaidő alatt. Ha éppen próbálok kérdezni, mondani valamit észre se veszi senki, egyetlen haverom sincs szinte az iskolában, csak másik osztályokban. Általánosban faluba jártam, most meg egy nagyobb városba, és mindenki teljesen más. Én kitűnök a többiek közül, de erről nem nagyon tehetek. Annyi, hogy én ilyen metáller vagyok, úgy is öltözök.. Az is kiakaszt, hogy egyik legjobb haverom ugyanebbe az iskolába jár, ugyanilyen stílusa van, és tök jó osztálytársakat kapott, mindenkivel teljesen jól elvan. De egyébként sincs közös témám senkivel se. Van az osztályban full kocka nyominger gyerek, van egy kész csicska, aki vérnyákol mindenért, a többi meg csak a fociról tud beszélni.. Lányokkal nem tudok beszélni, egyszerűen b@lf**z vagyok hozzá, még barátnőm se volt soha. Általánosban egyébként mindenkivel tök jó haverságba voltam, lányokkal is ugyanúgy elbeszélgettem de itt hozzájuk szólni is alig merek...

Eddig mindig olyan haverjaim voltak, hogy mindent meg tudtam beszélni velük, viszont most csak hétvégenként találkozok velük. Nekem a legfőbb témám a zene, az mindenem, de az osztálytársakkal teljesen különböző a zenei ízlésünk.

Meg én nagyon poénkodós ember vagyok, nagyon beteg dolgokra vagyok képes, de tényleg, ezekkel meg nem lehet poénkodni. Egymás nagyon gyenge s*@r poénján röhögnek mint a rohadás, én meg mondok valami full jó viccet, és leszólnak, hogy ez nem vicces.

Mint az elején írtam, bejárok iskolában, rohadt hamar kelek, aztán fél 3 körül vége az iskolának, utána haza indulok, 4-re kb otthon vagyok. Gépezek fél órát max, mert olyan rohadt sok lecke meg tanulni való van, hogy kb éjfélig azzal vagyok elfoglalva. De még így is mindig azon stresszelek, hogy nehogy kapjak valami szar jegyet. Szüleim már nagyon rég elváltak, anyámmal és nevelőapámmal élek... Nevelő apám egy idegbeteg állat, ha olyan kedve van üvöltözik mindenért, anyám meg les*@rja a jó jegyeket, lehet 10 5-ösöm is, kapok egy 2-est mellé és káosz van. Nem is beszélek velük többet kb napi 3 mondatnál. Apám az jófej, de őt két hetente látom csak a munkája miatt.

De ez csak iskola időben van, például most szünetben nagyon jól éreztem magam kint barátokkal, meg apámnál. Ahogy hazaértem így hétvégén már szarul is éreztem magam, hétfőtől meg megint folytatódik minden...

Már ott tartok, hogy utálok minden egyes embert, még magamat is... semminek se tudok örülni, soha sincs jó kedvem.. Nagyon s*@rul érzem magam mindig, más olyan boldog, mindenki tök jól érzi magát, én meg elvileg életem legjobb szakaszában szenvedek, mert egyszerűen egyedül vagyok, stresszelek minden dolog miatt..

Összegezve: Nagyon fáradt vagyok folyton, mindig stresszelek valamin, senkivel se beszélek, nincsenek barátaim iskolában, rengeteget kell tanulnom, nincs már egyéb elfoglaltságom se, szerintem ez már depresszió is..