Mit tegyek, ez elviselhetetlen?

Először is 18 éves budapesti fiú vagyok, nagyon magányos, 2 éve se barátaim se barátnőm, a lányokkql akikkel ismerkedtem mostanába, hát eltaszítottam magamtól őket, mintha belűl már az "egyedülléthez" szoktam volna, régen sokat beszéltem , de most ilyen csöndes tipus lettem, alig beszélek, mert hozzá szoktam hogy a szuleimen kivűl nincs kivel beszélni..van amikor elvagyok egyedűl, de néha olyan jó lenne egy barát, hulyeskedni vagy valami,sok kerdest tettem mar fel itt, tobbet kozt volt időszak amikor ongyilkos akartam lenni, de mar nem , csak elviselhetetlen így 2 év után ez a magány, én csak egy barátot szeretnék, szerintem ez mindenkinek kijár : (