Mélypont.20 éves pesti srác vagyok és aggaszt a lelki állapotom, úgy érzem én vagyok a legboldogtalanabb ember a világon perpill. Folyt:?

Szia!

A hiphohonderség azért van, mert pánikbeteg vagy. A depresszió kéz a kézben jár a pánikbetegséggel. Vagyis egyik következik a másikból.

Sokan nem fognak velem egyetérteni, de én a gyógyszeres kezelés híve vagyok.

20 éve vagyok pánikbeteg, de amióta szedem rá a gyógyszereket, semmi bajom. Nem lettem zizi a bogyóktól, normálisnak érzem magam. Előtte één is próbálkoztam először azzal, hogy saját magam legyűrjem a pánikot, de nem ment. Aztán próbáltam a pszichoterápiát, de semmit nem használt. Aztán jött a gyógyszeres kezelés, és 1 hónap után már éreztem, hogy újra a régi vagyok.

Nekem ez a tapasztalatom, ez vált be.

Gyógyszert pszichológus nem írhat fel, csak pszichiáter. Egy biztos: saját akaratból senki, vagy csak alig néhányan tudnak kimászni a pánikból. A legtöbbünknek szakmai segítség kell a gyógyuláshoz.

A javaslatom az, hogy nem hagyd annyiban a dolgot, mert a pánikbetegség magától a büdös életbe nem fog meggyógyulni. Feltétlenül el kell menned először egy pszichológushoz, és aztán, ha az nem tud mit kezdeni veled, tovább kell lépni pszichiáterhez. De valamit tenned kell, mert ez így nem maradhat.

Az egész életedet tönkreteheti ez a rohadt betegség, miközben van rá gyógyszer, van rá terápia. Csak meg kell találnod azt, amelyik neked használ. Ne várj tovább a csodára, cselekedj!

Minden jót kívánok neked, és ne keseredj el, mert ez még mindig jobb, mintha rákos, vagy szívbeteg lennél. Ez legalább gyógyítható.

Helló!

bocs hogy közbeugatok, de szerintem hiába kérdezed meg valakitől hogy milyen gyógyszert szed, ugyanis ha elmész szakemberhez, lehet hogy Neked mást ír fel, nyilván tünetektől függően, illetve Rád esetleg az a gyógyszer nem ugyanúgy hat. Sok antidepresszáns jellegű gyógyszer van, és nem véletlen hogy csak szakember írhatja fel.

Azért én kiegészíteném azzal, hogy van ismerősöm, akinek a szorongását néhány kezeléssel egy kineziológus megoldotta. Lehet hogy érdemes megpróbálkozni vele.

Igazán sajnálom, a helyzeted nem könnyű. Ugyan én nem szenvedek pánikbetegségben, ám annál jobban szenvedek az egyedülléttől, így a soraimat inkább efelé orientálnám (lévén a pszichológiai problémáidra nem tudok mit mondani). Az érdekbarátok jelenléte az életünkben sajnos egy általános tényező, s az ő általuk hátrahagyott űr betöltése csak rád, rám, ránk vár. Az embereknek nagyon kevés barátja van, a legtöbbjüknek csak (mindkét oldalról) megjátszott kapcsolatai vannak, azonban nekik megadatott az a baromi nagy szerencse, hogy ezen nem keseregnek, sőt mondhatni, boldogok így. S van a hozzád hasonló kisebbség, akiket bánt és zavar, hogy nincs senki, akire igazán számíthatna; aki nem csak facebookon vagy nem csak napsütéses időben barát, hanem az utcán is köszön s tartja az esernyőt a tomboló viharban.

Én is ilyen dolgok miatt szenvedek; néha jobban, néha kevésbé. Ezzel a tudattal együttélni baromi nehéz, de megoldható; hisz minden nap egy új lehetőség arra, hogy megszűnjön a magány.

ha igényled, nagyon szívesen beszélgetek veled hosszabb távon is - én is 20 f pest