Semmi kedvem élni, magányos vagyok. Mit tegyek?

Amikor nekem volt 17 évesen ilyen rossz passzom én elkezdtem kondizni és nem kox-al hanem natúran napi 1 óra kondi futás,fekvőtámasz foci!

Te is keress valamilyen elfoglaltságot ami leköt!

Hát figyu,az öngyilkosság már nekem is eszembe jutott,de szerencsére rájöttem,hogy azzal semmit sem érnék el.

Amúgy próbálj meg keresni valami hobbit,fuss,biciklizz,pl. lehetne a célod kockahas,vagy járj el bulizni,tuti hamar összeismerkednél pár jó arccal! Vagy járj el focizni,vagy valamilyen küzdősportra,az emberek az esetek 90%-ban kedvesek,és nagyon befogadóak ilyen helyeken! :)

Utána már megbeszélhetnéd velük,hogy elmentek bulizni,kirándulni,kajálni,stb.

Próbálj meg kitalálni valami új hobbit az jót tesz!Nekem is az segített amikor rossz passzban voltam 2 hónapja!

17/F

16 évesen beleszerettem egy lányba és sokáig azt gondoltam, talán én is bejövök neki. Elmondtam neki, de hát ugye tévedtem. Ő csak mit barát érdeklődik irántam. Gondoltam nincs minden veszve, lehet ezen változtatni, de ekkor a leányzó se szó se beszéd elköltözött 17000km-re.

Persze ezután jött a feketeleves. Egy hét alatt 5 kilót fogytam, nem ettem semmit, inni is csak azért, mert tudtam mi lehetne a következménye, voltam már korházban régebben. Hónapokig 2 és 3 óra közti mennyiséget aludtam, akkor is rémálmaim voltak. Hamar előkerült az öngyilkosság is mint gondolat. Engem nem tartott volna vissza a család, valahogy nincs olyan jó viszonyunk...

De mindig mondják a legaljáról csak felfelé vezet az út, velem se volt másképp. Megismerkedtem egy lánnyal, aki azóta a legjobb barátom lett. Elmeséltem neki mindent, azóta kölcsönösen segítjük át egymást a nehéz időszakokon.

Elkezdtem sportolni is, az nagyon sokat segített, mindenképpen ajánlom. Beszélj valakivel erről, ha mást nem, névtelenül akár velem.

Így utólag örülök, hogy megtörtént velem, ez volt a nagy vízválasztó az életemben. Bár egyébb mellékhatásként a mai napig nem bízom az emberekben, de ez volt az a dolog ami miatt felnőttem. A lány azóta visszaköltözött, és a mai napig nem tudja akkor mit tett velem.

Talán nem ez az a válasz amit keresel, de tudd, sosem vagy egyedül. Beszélj a barátaiddal, családoddal és sportolj valamit. Járj emberek közé! Közhelyes lesz, de az idő segít majd :)

18 f

Teljesen megértelek. Én is céltalanul élem az életem már évek óta. A barátom elhagyott...Ja és barátaim meg nincsenek.

Az öngyilkosságon már szinte minden nap töprengek. (természetesen nem vagyok hozzá elég bátor)

Amúgy írtad hogy hiányzik neked valaki. Nekem is. De nem konkrét személy. Csak valaki akiről tudom hogy OTT van valahol de nem találom. :( (elég beteges)

Egész nap szinte a gép előtt ülök. Halálra unom magam.

17/L

[merre laksz? nem muszáj pontos helyet írnod]