Miert vagyok mindig rosszkedvu?

Mindig lehangolt, rossz kedvu, szomoru vagyok minden ok nelkul. Mar egeszen kicsi korom ota. Csak akkor tudok igazan nevetni ha a legjobb baratnommel vagyok de akkor szo szerint mindenen. Mar kiskorom ota ugy erzem, hogy en masok alatt vagyok, tehat mindenki jobb nalam, en pedig egy utolso szerencsetlen senki vagyok. Sok mindenrol van velemenyem de nem nagyon szoktam elmondani foleg akkor ha sokan vagyunk. Peldaul az osztalyban. Csendes vagyok ha nincs ott a baratnom. Ritkan tudok igazan orulni dolgoknak de ha egyedul vagyok, szoval nem lat senki akkor nagyon hamar elerzekenyulok es sokszor sirnom kell de nem tudok. Utalok emberek koze menni foleg egyedul. Ugy erzem, hogy mindenki engem nez es rolam beszelnek, rohognek rajtam pedig le merem fogadni, hogy alig vesz eszre valaki. A sajat hulyesegemnek koszonhetoen nincsenek is barataim. Nincsenek ellensegeim, olyan semleges emberi kapcsolataim vannak. Van 2 megbizhato baratom, a tobbiekkel csak beszelo viszonyban vagyok meg neha hulyeskedunk. Nincs hobbim, keves sikerelmenyem van mert ha tortenik valami az legtobbszor csalodast okoz. Ha nem sikerul valami akkor szomorubb leszek es elmegy a kedvem mindentol. Neha szeretnek meghalni de kozben van bennem olyan erzes, hogy nem akarok mert meg nem tortent velem semmi igazan jo az eletben es tudom hogy van valamilyen feladatom amit teljesiteni kell de nem tudom, hogy mi. Minden napom egyforma, nincs semmi izgalmas/erdekes az eletemben. Nem szeretem a valtozasokat. Keveset beszelek, de neha kifejezetten sokat ertelmetlen dolgokrol de az altalaban akkor van amikor nagyon unatkozom. Nem is tudom mit irhatnek meg magamrol... kerdezhettek ha tudtok segiteni. Miert vagyok ilyen? Nem akarok ilyen lenni de nem tudok megvaltozni.

16/L