Össze vagyok törve nem tudom hogy legyen jobb vagy hogy pontosan mi a bajom mit lehetne csinalni?

Teljesen egyedül érzem magam, és

nagyon szomorúnak. Nincs kedvem úgy semmihez. Lehet, már az emberekkel

sincs kedvem beszélni, mintha löknék el magam mellől mindenkit. Pedig valójában meg szeretném, hogy valaki szeressen és törődjön velem, de úgy érzem, már reménytelen. Az

embereknek nem én kellek, meg vannak mások, akikkel sokkal jobban el vannak,

mint velem. Nekem már a beszélgetés se megy. Úgy érzem, még ha beszélni is

tudok, elég felszínes dolgokról sikerül bárkivel beszélni, és így teljesen elmegy

már az energiám mindentől. Nem

tudom, miért vagy mitől lettem ilyen. A sulit se tudom, nem tudom, nekem való

ez a szak-e vagy nem. Valahogy már lehet, attól is megy el a kedvem. Nekem

már egyre megerőltető ez a színjáték,amit csinálok évek óta. Már legalább 5 éve vagyok rosszul lelkileg, és hát nem

úgy tűnik, mintha jobb lenne. Azért színjáték, mert szüleim meg a többi ember előtt kell megjátszani, hogy

minden okés, de már nagyon fáj

minden, és nem tudom. Az egészet a szüleim úgyse vennék komolyan, mert csak kitalálom. Valahogy nem lettek így nagyon kimutatva az érzelmek. Nem tudom, mi velem a baj. Nem tudom

régebben is ilyen voltam-e, hogy ilyen nehéz kommunikálni másokkal, de valahogy nem találom sehol a helyem. Én vagyok, aki nem bele való az emberek közé. Ủgy érzem, már nehéz

így elfojtani minden érzést magamban. Úgy 0 energiám van kb. most is mindenhez. Nem tudom, hogy lehetne jobb. Valaki valami tanács, tipp, vagy

hogy volt valaki hasonló helyzetben?