Normális hogy koreai lányként rossz hogy nincsennek szintén ázsiai barátnőjeim vmint hogy nem is találkozok nagyon szintén ázsiaiakkal csak ritkán? Miért hiányzik ennyire az ázsiai emberek társasága? Többi lent

Normális, természetes, pláne ha még bunkók is veled az emberek.

De szerintem ha majd ténylegesen beleszoksz ebbe az új baráti körödbe, akkor valamennyire alábbhagy ez az érzés.

Plusz nem tudom; nincsenek pl facebookon ázsiai-magyar facebook csoportok, ahol tudnál haverkodni? Mert lehet valóban jót tenne pár ázsiai barát is.

Amit érzel az nem egyedi, és még csak is nem új keletű, csak egészen eddig nem foglalkoztak vele az emberek szélesebb körben.

A fehérek által dominált kultúrában felnövő nem fehér gyerekeknek az önképére romboló hatással lehet, hogyha nem látnak elég mintát hozzájuk hasonló kinézetű emberekre. Nem azért, amit az #1-es írt, nem arról van szó, hogy "tudják a lelkük mélyén, hogy nem ide tartoznak", hanem mert ezzel a láthatatlan reprezentációs attitűddel a társadalom érezteti azt velük - arról vitázhatunk, hogy véletlenül vagy direkt - , hogy nem látják őket szívesen. Betolakodónak tartják őket. És ez rohadt nagy különbség.

Hogyha az összes emberforma játékfigura fehér, amihez hozzájutnak, hogyha az összes mesének, filmnek, könyvnek a szereplői jellemzően fehérek és az élő környezetükben is kb. ők az egyetlen nem fehérek, akkor tudattalanul az rögzülhet bennük, hogy valami baj van velük.

Ezzel az USA-ban elég sok szociológus és pszichológus foglalkozott már a hatvanas években, bár elsősorban afroamerikaiakra vonatkoztatva a problémakört. (Hogyha érdekel a téma, akkor a Black Barbie c. 2024-es dokumentumfilmben kivesézik részletesebben.) Mivel akkoriban elsősorban fehér játékbabákat gyártottak, ezért a nem fehér gyerekek is fehér babákkal játszottak. Azt tanulták meg, hogy ahogy a fehér játékbaba kinéz, az a szép és az ideális; ilyennek kéne lenniük nekik is. De nem tudnak ilyenek lenni. Ami önutálathoz vezetett a vizsgált alanyoknál.

És ez csak egy "apróság" azokból a komplex hatásokból és a környezetből, amiben egy gyerek felnő. (A dokumentumfilm azért is érdekes, mert szó esik benne a cégről, ami először gyártott jó minőségű ázsiai, fekete és latin-amerikai babákat, amiknél az arcvonásokat és a hajtípust is igyekeztek a valóságnak megfelelően tükrözni, nem pedig fogtak egy standard fehér babát és más színűre festették.)

Magyarországon meg efféle kezdeményezések nem is igazán vannak, csak ami külföldről véletlenül és elkerülhetetlenül idecsöpög.

Sokan a velünk több száz éve együtt élő, nagy létszámú cigánysággal sem tudnak közös térben létezni; vagy vadállatként kezeli őket a többségi társadalom, vagy igyekszik úgy tenni, mintha nem is léteznének (a Barátok közt Balogh Nóráján és a Szaffi Jónásán kívül a magyar sorozat-és filmgyártásban nincsenek korrekt roma karakterek).

A kínai és vietnámi közösség még nagyobb létszámú és hosszabb ideje jelenlévő, de tőlük is furán idegenkednek a magyarok, ők sem kapnak elég láthatóságot. Aki már itt született, azt is szimplán kínaiként vagy vietnámiként kezelik, nem pedig kínai/vietnámi származású magyarként vagy kínai/vietnámi-magyarként. Vagyunk MI és vannak ŐK címszóval...

Az újabban érkező, különféle ázsiai, arab, afrikai stb népek tagjai előtt meg még ennyi talaj sincs.

Tehát van ez a ha nem is habzó szájjal öklöt rázva, hanem passzívan, de rasszista/xenofób réteg.

De nem jobbak /realistábbak a nagyon hangosan Japán-és Korea-mániások se, (amikor megláttam a kérdésedet, már előre sajnáltalak azért, hány kanos marhától fogsz privátokat kapni, akiknek ázsiai-lány fétisük van) akik elméletben lelkesek és kíváncsiak, de ugyanúgy egy csodabogárként, nem pedig normális emberként kezelik az ázsiaiakat, mint az előző csoport. A k-pop, a k-dramak, j-pop, animék, mangák, manwhák és videós segédanyagok alapján van egy konkrét sztereotípiakupacuk arról, hogy milyen a távol-keleti ember. Erre a sztereotípiakupacra redukálnak, és nem hagynak kiszabadulni belőle.

Egy ilyen térben egyáltalán nem furcsa a vágy egy olyan társaságra, ahol hozzád hasonló emberek vannak ismerős tapasztalatokkal, akik között önazonos és normális lehetsz. Nem pedig betolakodó, nem pedig mikroszkóp alatt vizsgált egzotikum / fétistárgy, amin kiélhetnek egy divathóbortot.

Az ázsiaiak felé nyitást viszont nehezítheti, ha ők az adott országban is születtek / laktak egy ideig, és beszélik az ország nyelvét, a szocializációjuk része volt az a kultúra, mert akkor megint érezheted magad kakukktojásnak, amiért neked csak erről a kultúráról vannak emlékeid, nem beszélsz (?) koreaiul, nem járkálsz szünidőkben Koreába és csak fehér emberek neveltek. És ez bizonyos szempontból még magányosabb lehet. Akik ugyanebben a helyzetben vannak, gyakran számolnak be arról, hogy van egy két szék között a földre esős érzésük; nem eléggé fehérek és nem eléggé ázsiaiak/feketék/arabok/stb-k.

Hogyha van benned is egy ilyen szorongás, az nem tudatosan szabotálhatta azt, hogy ázsiai emberekből álló közösséget találj/építs.

#4-es vagyok;

Sokan meghasonulhattak és megsértődhettek a kanos marhás részen, másoknak meg a rendszerszintű rasszizmus gondolata kimerítette az őrült, ballibsi, woke-os ámokfutás fogalmát, de ez van.

"ott megismertem egy fiút aki ázsiai rasszú volt"

Ázsiai rassz nem létezik, az egy földrajzi gyűjtőfogalom, nem egy rassz. A törökök, izraeliek és indiaiak is ázsiaiak pl. de nem egy rasszúak a kelet-ázsiaiakkal. Ugyanez a helyzet a latin-amerikaiakkal is, az is egy földrajzi fogalom, nem rassz.