Melyik a jobb a magyány vagy társasági élet és miért?

Erre azért nehéz válaszolni, mert voltam olyan társaság része (sport miatt), ami helyett inkább a magányt választottam volna, a végén amúgy így is lett, ahogy volt már úgy is, hogy a magány miatt is szenvedtem. Sokszor. De akkor már inkább a "sima magány", mint a társas verziója.

Viszont társaságban meg sokszor úgy járok, hogy (jobb szó híján) besokallok, lemerülök, mikor is szükségem van egy ~10 percnyi elvonulásra, mindenkitől távol, amikor kicsit fel tudok töltődni. Jó társaságot meg alapból nehéz találni, ahogy olyanokat is, akik megértik, hogy nekem néha kicsit félre kell vonulnom.

Nem is keresztezik egymást a foglamak.

Magányt lehet érezni társaságban is, míg aki egyedül van, az nem kell, hogy magányt érezzen. Bár az ember társas lény és van szüksége valamennyi interakcióra, de ez mindenkinél más. Van, aki télkesen jól elvan felszínes csoportokkal, van akinek szűkebb, de tartalmasabb beszélgetésekre van szüksége, van aki meg csak ritkán igényli, hogy foglalkozzanak vele. Magány meg akkor van, ha ezek a társas szükségletek nem elégülnek ki.

A magány tehát egy érzés, ami azt jelzi, ha a társas szükségleteid nincsenek kielégítve. Így lehet az, hpgy hiába van valako társaságban, emberek között, beszélget velük... akkor is leheg magányos, mert ha pl egyik ember sem hozzáillő, nincsenek közös témáik, totál felszínesen kezelik egymást, csak bájcseverésznek, tánciznak, ilyesmi, akkor nem elégülnek ki a társas szükségletei, és érezhet magányt, még egy párkapcsolazban levő ember is.érezhet magányt. A társas magány az egy létező fogalom.