Melyik a jobb a magyány vagy társasági élet és miért?

Szerintem a magány választható, egy jó társaságnak viszont nem mindenki lehet a tagja, mert sokan nincsenek azoknak a szkilleknek a birtokában, amiért bevennék őt a csapatba vagy nem sodorta őket az élet egy jó társasághoz.

Vannak viszont olyan rossz társaságok, akiknél még a magány is jobb, de alapvetően az ember társas lény...

Ezt nem lehet szerintem így kerek-perec megválaszolni, hisz különbözünk abban, hogy kinek mekkora igénye van a társasági életre.

Mindenesetre ha valamit mondani kellene, akkor a társasági életre tenném le a voksom.

Hogy miért?

1: a kérdésben nem volt megfogalmazva, milyen mértékű társasági életről beszélünk. Ergo, ha úgy nézzük, hogy ha egy kevés van, az is számít.

A magány esetében, ha véletlenül eszünbe jutna, hogy most jó lenne egy kis társas élet, akkor ott állnánk, hogy na most mi van? Hisz nincsenek körülöttünk emberek. Ezért jobb a társas élet.

2: az ember alapvetően társas lény. Beszélhetünk arról, hogy mekkora az igényünk a társaságra, de gyakorlatilag olyan nincs, hogy ne lenne legalább bizonyos fokú igényünk rá. Így lettünk szocializálva, így fejlődtünk ki: az ember társas lény. Evolúciós igényünk a társaság. Még az extrém introvertáltaknak is időnként kell valaki, mert ha nem, az hosszú távon pszichés feszültséget fog eredményezni a kielégítetlen szükséglet miatt.