Biztos hogy minden ember társas lény?

Ooooh gyk...

Itt nem érdemes ilyen kérdéseket feltenni, mert konkrétan kibetűzheted hogy évről évre egyre csökevényesebb leszel érzelmileg, és úgy érzed hogy csak játszod a normálisat, de még így is meg fogod kapni a rendkívül kiegyensúlyozott "intróktól" hogy nincs semmi baj az életviteleddel. (amúgy az megvan, hogy az introvertáltság messze nem jelent egyet a remete léttel? nincs? oké..)

Te is tudod, hogy nem lehetsz így boldog. Gondolom nem csak a társas kapcsolatok elől zárkózol el, hanem az élet elől is; stagnálsz, mivel nem küzdesz azért hogy jobb legyen a magánéleted, ezért nincs is sok örömöd. Ha sokáig megragadsz ebben a szürke állapotban, akkor a végén már vágyaid se lesznek, és teljesen bezombulsz.

Kezdj valamit magaddal, amíg nem késő. És nem; nem azt mondom hogy legyen sablon életed házassággal, kutyával, zsalugáteres házikóval, hanem hogy találd meg a helyed a világban, mert igenis társas lények vagyunk.

De nem akarom itt játszani az eszem, végül is ezen kívül a pár mondaton kívül amit leirtál nem tudok semmit az életedről, szóval menj el inkább egy pszichológushoz ezzel az érzelemmentes zombiságodda. Persze csak ha akarsz..

Nem. Nyílván, ha találnék olyant, akivel összetartozom, akkor másképp lenne, de jelenleg nincs ilyen az életemben.

Én szeretek egyedül kirándulni, nem arról szól az egész, hogy a másik lóhalálában rohan vagy 5 percenként mgállunk, mert pisil.