Magányosan boldog élet?
Ti hogy érzitek, lehetséges?
1 éve vagyok szingli, eleinte próbáltam más emberekkel pótolni az űrt, barátokkal. De mára szinte teljesen egyedül maradtam, Csak a szüleim meg tesóm van, meg melóban a kollégák, de nincsenek barátaim,párom, ismerkedni próbáltam, de most végleg feladtam, valahogy olyan mint a szélmalomharc, tökmindegy hogy próbálkozom mindig pofára esés a vége, új barátokat sem szereztem, csak új ismerősöket.
Hobbim van elég, elfoglalom magam, sportolni sportolok, jól érzem magam mindig, csak akkor gáz amikor este nincs kihez szólni, egyedül kell lefeküdni aludni, egyedül kell felébredni, sokszor arra kelek, hogy az exemmel álmodom, olyankor meg is bélyegzi a napom...
Szóval a kérdésem lényege, ha úgymond lemondok az emberekről, mert úgy érzem csak rosszabb az elutasítás és a csalódás miatt, akkor mit javasoltok? Valaki élt már meg hasonlót? Bármi jótanács esetleg?
27F
Nekem boldog életem van egyedül. Nem érzem magam magányosnak, mert nem vagyok kapcsolatfüggő. Jelenleg elxsem tudom képzelhi, hogy nekem valakim legyen, annyi minden leköt és nem akarok máshogy élni.
Nagyon különleges embernek kéne jönnie ahhoz, hogy lemondjam a szabadságomról, amit már régóta élvezek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!