Hogyan barátkozzak emberekkel, hogy több barátom legyen?

Először is ha albérletben vagy, a lakótársakkal kezdeném. Beszélgess velük, kérdezz, érdeklődj, jelezd ha valamilyen buliba mennek, szívesen csatlakoznál.

Ne menj mindenhova egyedül, hívj magaddal mindig valakit. Én pl úgy haverkodtam össze az új munkahelyen az egyik munkatársammal, aki szünetekben mindig viccesen kérdezgette, hogy ki jön ki vele cigizni, ne menjen már egyedül. Igaz én nem cigizek de kimentem vele, jókat beszélgettünk. Ebből lett egy barátság.

Tehát csatlakozz másokhoz és hívj magaddal másokat. Csak bátran.

Először is azt kell tisztáznod magadban, hogy mire vágysz: felszínes haverokra vagy mély barátokra. Nyilván a kettő manapság egyre inkább összemosódik, de nem kell neked is a mai trendeket követni! Nekem nagyon tetszik az, hogy be merted vallani magadnak, hogy magányos vagy; ez hidd el, kevés fiatal srácnak megy (vagy ha megy is, jobbára csak szerelmi szempontból).

Az egyetemen hanyadéves vagy? Ha ez az első féléved, ne csüggedj, a valamire való kapcsolatok kialakulása nem az első pillanatban történik! Én például olyan jóban lettem egy szaktársammal a 4. félévben, hogy utána több helyre elmentünk kirándulni, utazni is - előtte több mint másfél évig egy mukkot nem szóltunk egymáshoz, pedig rengeteg közös óránk volt (szemináriumok is!). De mondjuk egyetem után aztán ővele is megszakadt a kapcsolat, tehát végülis mindegy, pedig vele igazán mély volt a barátság.. Ezért mondom, ne görcsölj rá annyit, majd alakul valahogy! Fontos továbbá tudni, hogy az, akiket most látsz egyetemen meg a lakótársaid között, az nagy valószínűség szerint semmi. Nem más, mint magányos, sodródó emberek kényszerközössége, akiket összeköt a felszíneskedés, a bulizás, az ivás, a szexelés és a tanulási téren vett hanyagság. Te ne legyél ilyen, maradj meg olyannak, amilyennek neveltek szüleid, és ne áldozd fel magányodat a züllöttség oltárán!

Kb. 10 évvel lehetek idősebb nálad, átmentem már sok dolgon, és éltem pontosan ugyanilyen helyzetben, mint most vagy te. Hogy miért mennek el mellettem az emberek, miért van mindenkinek valakije, miért nem számítok senkinek?! Aztán rájöttem, ezeknek a látott kapcsolatoknak a nagy része csak kirakat, mellyel az emberek próbálják magukat és az instakövetőiket meggyőzni arról, hogy milyen tökéletes az életük. De nem az, higgy nekem, nem az.

Ha esetleg van még kérdésed, vagy lenne kedved beszélgetni, írj nyugodtan üzenetet!

Nagyon igaza van a 2-esnek, ezek csak felszínes haverkodások. Hidd el, az egyetemen kívül ők sem találkoznak, nem beszélnek egymással, ha baj van, nem számíthatnak egymásra, csak ott és akkor épp van valaki, akivel jól elvannak, csak azért, hogy ne legyenek egyedül.

Sokan vannak így, mint te is, ne feledd: nem vagy egyedül!

Ha gondolod, nekem is írhatsz privátot.