Magányos vagyok, és hiába foglalom le magam, ugyanazt az ürességet érzem, mit csináljak?

Nem ért meg senki, ha beszélek róla, akkor nekem esnek a sok idiótasággal, könnyelműen beszélnek egy olyan dologról, amibe nincsenek benne. 2-3 hetente van baráti társasággal programom, és azidő alatt megöl a magány.

Az önfeljesztő és önismereti könyvektől már hányok, edzeni járok mindennap kimerülésig, netflixes sorozatokon tömöm magam. Minden este azt várom, hogy előbb aludjak el, minthogy az igazán rossz gondolataim felszínre jöjjenek, de ez sose sikerül, és általában sírva alszom el.

Párkapcsolat nem jön össze, vagyis összejönne, hogyha lemondanék a vonzalomról meg a szerelemről. Erre nagyon rá vagyok görcsölve, mert még sose volt párkapcsolatom, szűz vagyok.

Próbáltam egyedül elmenni programokra, leutaztam egyedül Tatára a tanösvényre, de olyan sírógörcs elkapott, hogy egy órát zokogtam, és akkor, amikor megkérdezték a munkatársaim, hogy kivel voltam, azt mondtam, hogy egyedül, akkor úgy elkezdett dobogni a szívem, hogy alig bírtam rá reagálni. Voltam egyedül fagyizni, sütizni, ezek már nem okoznak annyi gondot, egyedül elfoglalok egy 4 fős asztalt már nem zavar, de továbbra se dobnak fel ezek, csak csinálom, mert azt mondták, hogy a magányos ember foglalja el magát meg legyen boldog egyedül, magányosan is.

Voltam szakkörön, hogy legalább emberek közt legyek, mert azt is írták és mondták is, de mily meglepő, hogy oda nem barátkozni mennek az emberek, hanem a hobbijukkal foglalkozni. Ugyanúgy idegenek vagyunk a másiknak, csak egy szakköre járunk.