Már most szorongok az egyetem, a kollégium stb. miatt. Mit tegyek, hogy megnyugodjak?

Az egyetem már nem olyan, mint a gimi, nem kell jópofizni senkivel. Nem is lesz mindenkivel közös órád, mint középsuliban, nem leszel egész nap ugyanazzal a 30 emberrel összezárva. Az órák közti időt is úgy töltöd, ahogy akarod, nem kell bent ülni velük egy teremben és kényszeresen jópofizni. Nyugi, nem lesz gond.

Szerintem pont, hogy bele kell állni, akkor is ha félsz. Amikor elkezdesz ilyeneken kattogni, akkor állítsd meg a gondolataid és gondold az ellenkezőjét, hogy minden rendben lesz. Lehet hogy nem lesz így, de könnyebb lesz belemenni a dolgokba.Átlagban, amitől félünk azok nem következnek be vagy máshogy történnek.

Menj levelezore

Szia, ne izgulj! Az egyetem egy kicsit más, mint a középiskola- ugyan itt is vannak fix szaktársaid (akik majd morzsolódnak lefele), már mindannyian túl vagytok a tini éveken, így a random közösségbe zsúfolódásnak és a zaklatott tini csoport dinamikának búcsút inthetsz- nem divat a féltékenység, az intrika, az egymással szembeni állandó verseny, a tanérhoz dörgölőzés és egyéb. Szóval elsősorban felnőtt közösségbe fogsz bekerülni, ahol a tanárok nagyrésze meg fog kérni, hogy mint ,,kollegák" tegeződjetek. Persze mindenhol vannak megalománok, azért az egyetemi tanárok többnyire jófejek, nem fogod az autoritást érezni és nem kell izgulnod attól sem, hogy bármiféle hátrányod származhat abból, hogy az átlagnál kicsit introvertáltabb vagy:) Természetesen nem lesz kötelező csoportos nagyprogramokra eljárni, azonban elvétve mégiscsak ajánlott (pl. majd a kolis ismerősökkel)- mert a tanulás mellett most lesz időd utoljára önfeledten megélni az ifjúságodat, és közeged is a szabad ismerkedésre. A helyzet az, hogy ha summa cum lediplomázol sem leszel nulla kapcsolattal és releváns szakmai tapasztalattal előrébb az álláspiacon, így ha semmi másra nem fókuszálsz évekig, csak a magolásra, akkor az első rosszul fizető diplomás melódnál nagyon frusztrált leszel, hogy minderre pazaroltad el a legjobb, legszabadabb éveidet. És ne érts félre, nem mondom, hogy ne tanulj-korántsem-, ugyanakkor használd ki mellett a szabadságot is és gyűjts élményt, kapcsolatokat és ha lesz rá lehetőséged szerelmet is :)) Az egyetem -ahogy az #1 is írja- teljesen más légkör, nincs óraközben duma mert sokat kell írni (ebből lesz elsősorban a hasznos jegyzeted), ráadásul 90 perc egy óra és sokszor 9-től 5-ig ülsz majd a változatos órákon. A szünetek tényleg elenyészőek kb 10-15 perc, de olyan is van, hogy csak egy nagyon gyors mosdószünet jut. A nap végén pedig tied a döntés, nem kell már az otthoni normáknak megfelelni > mehetsz múzeumba, önkénteskedhetsz, beülhetsz ismerkedni egy romkocsmába, elmehetsz vásárolni (egyedül is) vagy maradhatsz és ismerkedhetsz a kolisokkal, eetleg begubózhatsz a könyvtárba estig:) A koli már más szitu ha a rugalmas alkalmazkodáról van szó, ott valóban nehéz lesz introként megszokni, hogy gyakorlatilag nincs intim tered, mert azt folyton meg kell osztanod másokkal. Ráadásul a koli elég nyitott, tehát az egész folyosóról befognak toppanni hozzátok ismeretlenek barátkozni és a lakótársaid is sok havert fognak cirkulárisan bemutatni neked-ha hagyod. Én is rettegtem ano a kolitól, úgyhogy azon kívül, hogy néha a barátaim miatt bent lógtam vagy bent aludtam egy-egy hétvégét, albit vettem ki (szülők segítségével) és ott laktam (sokszor volt lakótársam, de külön szobában; ill. akkoriban még azért vidéki nagyvárosban 50+rezsiért béreltünk egész lakást, de Pesten is kb 6-7 éve 60+rezsis albiba laktam egyedül..mára ezt egy egyetemista nem igazán engedheti meg magának sajnos :( pedig sokat segít az autonomitás és az öngondoskodás/önrendelkezés a felnövésben.) Az egyetemeket viszont imádtam, BA-n szétcsavarogtam magam, MSc-n már sokkal intimebb barátaim voltak s én is többet tanultam- de így is nagyon tartalmas időszak volt. Az igazi pofon a munkaerőpiac volt- akkor már bántam, hogy szemeszterenként is 4,7 felett volt az átlagom, mert elhitettem a maximalista énemmel, hogy ez az egész csak így éri meg, pedig nem!!:D Szóval nyugi, elképzelhető, hogy amit érzel az nem is szorongás csak drukk és egy intronak is egyszer nyitni kell a világra, mert egyedül maradni, bezárkózva megöregedni az nagyon nem oké és hidd el, később még kevesebb időd/tered/lehetőséged lesz a korosztályoddal ismerkedni, hiába is szeretnél majd (márpedig az intro is társas lény, csak nehezebben ereszt fel és jobban ragaszkodik az énhatárokhoz). Az egyetemi teljesítmény meg: majd meglátod hogy megy és szereted-e a szakodat, aztán vagy maradsz vagy váltasz vagy lemorzsolódsz. Ennyi. Itt már kutató tanárok tanítanak, -mivel a kutatás mellett kötelező az oktatás is- akik nem feltétlen kíváncsiak annyira a diákjaikra, hogy aktívan foglalkozzanak velük (számontartsák pl. hogy egy nagycsoport esetén bent ülsz-e), igazából csak leadják az anyagot-remélhetőleg szenvedélyesen- és aztán mennek vissza a Tanszékeikre kutatni, ti meg majd találkoztok 1 vagy 2 hét múlva megint:D Szóval ebben is nagyon más, mint a középsuli, ahol akár heti 3x is volt ugyanazzal a tanárral órád és egyszerűen lehetetlen volt nem belefutni valakibe aki xy mértékben nem szállt rá 1-2 diákra direkt. Szóval fel a fejjel és hajrá hajrá, minden rendben lesz, szuper élmények várnak rád, ne fuss el előlük:)!!

"Introvertált, zárkózott személyiség vagyok" Na ez az amit felejts el! Te is tudod, hogy ez számodra hátrány. Akkor tessék tenni ellene! Öszintén vizsgáld (vagy vizsgáltasd) meg a személyiségedet és keresd (kerestesd) meg a kivezetö utat. Minden leirt szorongásod ebböl fakad és a világ nem fog megváltozni a kedvedért!

Az inteovertált nem azt jelenti egyébként, hogy mindenre rágörcsöl és szorong, meg nem tud kapcsolatokat létesíteni. Egy szakember nem ártana azért, aki tud benne segíteni, mert ebből lehet komolyabb probléma is, ha nem oldják fel ezt a szorongást.Önbizalomhiányod van, úgy érzed, hogy nem vagy képes megoldani helyzeteket. Ez mind ebből eredhet. Nem az inteovertáltságból.

*introvertáltságból