Volt már rettenetes honvágyad? Elmesélnéd?

Szerintem szinte mindenkinél jelentkezik előbb utóbb, aki hosszabb ideig tartózkodik kint elétvitelszerűen, munka, tanulás céljából. Az hogy ezt mennyire tudod lekuzdeni az attól függ hogy mennyire boldogulsz kint munka, anyagi téren, illetve hogy mik környezeti szempontok, körülvevők,ha ez nagyjából rendben van, akkor könnyebb legyőzni.

Ha viszont te többet vártál attol hogy elmentél.... Nem érzed kint jól magad se anyagi se környezeti szempontból, akkor nagy valószínűséggel haza költözöl.

Ha kint vagy nagyjából minden rendben és kint alapítasz esetleg családot... akkor ezt könnyebb leküzdeni... és akkor már csak nyarolni, meg csalódot látogatni jössz haza.

Attól is függhet, hogy mennyi idős vagy mennyire tudod megszokni új környezet

Bármitől lehet honvágy:

-Megkívánsz egy ételt, amit nem lehet ott kapni, vagy ha el is tudod készíteni, az ott kapható alapanyagokból nem lehet olyan finomra készíteni mint otthon.

-Valamiről, vagy valakiről eszedbe jut egy itthon lévő családtagod, szereted.

-Esetleg hallasz magyar hangot szoba állsz velük kiderul hogy turisták és eszedbe jut hogy pár nap múlva haza jön, te meg ott maradsz.. És ez rossz érzés,akár egy pillanatra is...

-Amikor nagyon rossz kedved van és sok minden osszejon.. Akkor valahogy megszépülnek az itthoni emlékek... Még akkor is ha nem teljesen valós....

Volt ,És van mai napig!

Igazság szerint ez akkor alakul ki ha sokáig éltél egy helyen.

Nem is a hely ami hiányzik , hanem fúúh.. ezt nehéz körbeírni.

Az emberek , az események az élmények ,az hogy ismersz mindent ,tudod hogy azon a helyen (városba - faluba) mit hogyan tudsz megoldani. Hogy hogy működnek a dolgok. Átszövi az egész addigi életedet az ott veled történt dolgok. Lényegében ezeknek a dolgoknak az összessége ami okozza a honvágyat.

Én egy elég lehetetlen (poros ,csöves) kis városba születtem ,25 évesen úgy döntöttem elég ebből ,vonzottak a városi fények felköltöztem Pestre.

Kezdetben rokonoknál ,haveroknál laktam szobát béreltem ,összedobtuk a lakbért. Hol volt pénzem hol nem. Akkor még nem éreztem honvágyat ,dolgoztam hajtottam a pénzt. Minden új volt ,nem volt időm ilyesmiken gondolkozni. Aztán összejöttem egy lánnyal ő lett az élettársam öszeköltöztünk. Risz rosz munkáink voltak kezdetben úgyhogy úgy döntöttem kimegyek nyugatra dolgozni. 3-4 hetet dolgoztam kint egy hetet voltam otthon. Ez ment egy évig. Aztán az asszonykám is úgy döntött kijön velem.

Évekig kint dolgoztunk. Mindíg mikor Magyar határon beléptem elkapott egy ilyen megkönnyebbült otthon érzés azt hittem megcsókolom a földet.

Aztán örökölt az asszonykám egy lakást dunántúlon ,rendbe is tettem neki. De valaiért sose éreztem azt hogy az az én otthonom is!

A szülővárosomban már senkim nincs. Szüleim elhunytak. Minden egykori barátom haverom rég elment onnan. Benősültek más városokba ,sokan kimentek külföldre. Az egykori családi házat is eladtuk.

Semmi nincs ott már de mégis rettenetes honvágyam van.

Kezdtem megérteni azokat a bolondokat akik eladták a házukat és mégis visszaszökdösnek oda.

Ekkor jöttem rá hogy az én otthonom már nem ebbe a dimenzióban van , hanem csak a fejemben a régmultban.

De hiába lakok szebb helyen jobb környezetben hiába van házam egy másik távoli városban az otthon az nem csak egy ház. Az valami más.

Volt, de ez egy false érzet. A távolból minden másnak tűnik.. különösen ha amúgy a távolban egy kellemes környezetben vagy, jó a közérzeted, akkor hajlamos az emberre "elfelejteni" a rossz emlékeket, vagy éppen azt hogy miért is jött el, mit érzet ott akkor, és a jóra emlékezni.

Arra tudnám hasonlítani, hogy mondjuk egy mérgező szülővel/családtaggal/baráttal több ezer kilométerre vagy és felhív telefonon, egészen másképp kommunikálsz vele akkora távolból telefonon, mint mikor együtt vagytok egy légtérben.