Random megnyilvánulás?

Sziasztok, végső elkeseredésemben úgy döntöttem, hogy leírom pár sorban, a napi gondom-bajom. Egy 19 éves srác vagyok, dopamin, illetve sebességmániával. De a 2023.-as évem az a totális borzalom, lassan már 5 éve motorozom, és fél éve van meg a B kategóriám. Volt egy balesetem április elején, ahol gyakorlatilag totálkárosra vágtam a kocsimat, azzal együtt egy darabot magamból. És az elkövetkezendő hetekben, semmiféle támogatást nem kaptam a családomtól, csak annyit hallgattam napokon-heteken keresztül, hogy neked nem való még az autó vezetés. Pedig amióta az eszemet tudom, erre vágytam, még a barátaim felől se kaptam semmilyen empatikusságot. Még egy "Jól vagy?"-ot sem kaptam. Utána jött az érettségi, a gimiben, mindig próbáltam a maximumot hozni, amit többnyire tudtam is tartani a szükséges tantárgyakból, de ott is elég komoly éjszakákat szántam a tanulásra, valahogy sosem fogott meg a suli. Tehát érettségi sikeresen megcsináltam az írásbeliket. angol 5, töri 4, magyar 4, matek 3. Az egész érettségi előtti hajrá totál stresszessé tett, de persze ez csak belül nyilvánult meg. A nagymamám repdesett az örömtől, hogy ilyen eredményeket eltudtam érni, az írásbelivel. Amúgy ezekre én is büszke vagyok, úgy gondolom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem. De persze az öröm itthon, nem igazán volt érzékelhető. Anyum még csak-csak megdicsért, de apum meg "miért nem lett jobb?" kérdéssel várt itthon. Ami nem igazán esett túlzottan jól, már az érettségi előtt is éreztem, hogy egyébként nem igazán vagyok a toppon, inkább az ellenkezője, ma olyan mint a tegnap, de minden tegnap olyan mint a holnap. Barátnőm nincs, a barátaim meg igazából, egymással vannak, autós talikra járnak stbstb. De engem nem igazán hívnak el ezekre, csak akkor, ha rákérdezek hogy lesz-e. Úgyhogy gyakorlatilag ebben az "időszakban" a szobámban dekkolok, és pörgetem a rocket leauge-t. A motorozással meg jelenleg az a helyzet, hogy már lassan 1 éve csinálom az A2-es motor jogsit, de mint mondtam 5 éve motorozom, ami jelenleg van ez már a 3x motorom. De a lényeg, hogy a forgalmi vizsga nem igazán tud összejönni, és nem tudom miért, kellő rutinnal rendelkezem, a kreszt is vágom. Ma volt a 4x forgalmim amin megbuktam, egy kis semmiség miatt. Pedig jobban szeretném befejezni az A2-es kategóriát, mint hogy felvegyenek egyetemre, mert én a motoron érzem jól magam. De visszatérve, szerintem én ezt a megfelelési kényszeremhez tudnám kötni, mivel mindig is próbáltam a maximumot hozni, és ez a sokszori bukás, nagyon belém teszi a stresszt, így is ma úgy indultam el a forgalmi vizsgámra, hogy az autóban, végig pattogott a lábam, és tudom, hogy ez mindig akkor jön elő amikor görcsösen stresszelek. Lement a vizsga, megtudtam hogy 4x-re se mentem át, az oktatóm pedig, oda jött, és lebaszott, hogy miért nem tudom magam 1x rendesen összeszedni. Már így is a sírás/elájulás szélén voltam, és elkezdte mondani az oktatóm, ha következő alkalommal sem megyek át, akkor mehetek PÁV (pályaalkalmassági vizsgálat) vizsgára. Gyakorlatilag pszichológussal kellene beszélgessek, illetve mindenféle feladatokat csináltatnak velem. És én ezeket a bukásokat, egy óriási csalódásként könyveltem el, hát még arról nem is beszélve, hogy milyen nehéz volt magamat visszatartanom, mert egyszerre dühös is, illetve összetört is voltam. És úgy gondolom, hogy én azért annál már tapasztaltabb, és rátermetteb sofőr vagyok így több tízezer km után, mint hogy ott is megbukjak, és nevezessek gyakorlatilag soha többet. Úgy hogy a mostani történéseket az életemben nem igazán tudom hova tenni, nagyon magam alatt vagyok így az elmúlt fél év során, nincs kedvem az emberekhez, mert úgy sem keresnek, a családomnak nem akarok beszélni a gondjaimról, mert a hír terjed mint a pestis, úgy hogy inkább elnyomom jó mélyre, és félek a jövőtől, folyamatosan mindenben elbukok, csalódást okozok, magamnak és a családomnak is, és félek a jövőt illetően. Ha így folytatom, nem vesznek fel egyetemre, mert ha nem sikerül jól a szóbelim akkor baszhatom, ha meg a jogsi sem sikerül, akkor meg az egyedüli boldogságomat is a földbe taposom, és véget vetek gyakorlatilag az álmomnak, és az egyetlen gyógymódnak.

sorry, kicsit hosszú lett <3