Ha tartósan egyedül élsz, mennyire figyelsz arra, hogy ne válj önzővé, magadba fordulttá, torzult szemléletűvé?

Megfigyelem az extrovertáltakat próbálok hasonulni. Ők mindenkivel kedvesek mindenkivel szóba állnak értsd ezalatt pl akár a nyugger szomszédnénivel is, a ház előtt dekkoló munkásokkal is, vagy válás miatt depressziózó haverjaikkal is, vagy gyereknyűzsgős családosakkal is, vezérigazgatókkal orvosokkal rendőrökkel ügyvédekkel együtt szívnak és így tovább.

És rájöttem nekem ez egyszerűen nem megy. Nem birok szóba állni meg jólérezni magam egy nyugger szomszéddal, a ház előtt dekkoló munkásokkal, a depressziósakkal, gyerekesekkel.

Valójában a titka az egésznek hogy szeress mindenkit olyannak, amilyen. Mindenkire rá lehet hangolódni.

És az avfura az egészben hogy nárcisztikusok akikben emoátia sincs, hanem csak manioukatívak és az nekik a fontos hogy ők legyenek sztárolva, képesek kedvességre udvariasságra szeretet mutatásra olyanok felé akikbe simán bele is tudnák allítani a kést ha ugy tartja kedvük annyira nem érdeklik valójában őket.

Csodálom a manipulatív nárcikat néha hogy olyanokra képesek kedvességből manipulációkból, amikre én ha megfeszülök, se lennék soha képes.

Így marad az hogy van 2 ember akikket talán szóba állok..

Jav

És az a fura az egészben, hogy nárcisztikusok akikben empátia sincs, hanem csak manipulatívak és az nekik a fontos hogy ők legyenek sztárolva

Pár éve magányos férfiként,sokat mászkálok a városban.Derűs nyugalommal szemlélem az életet,senkim nincs.

Meg kell mondjam,hogy amit látok mindenfelé,milyenek a családok,barátok ,egyáltalán az emberek egymással - hát bizony nem bánom,hogy nincs senkim.Egész máshogy éltem az életem,mikor még volt aki fontos volt nekem.

Rideg ,önző lett a világ,szinte csak látszatkapcsolatokat látok mindenhol.

Megőriztem a humorom,az optimizmusom,ezeket a munkahelyen kamatoztatom.Jó látni,ha a sok keserű,szomorú ember,kolléga kicsit jobb kedvű lesz,pár kedves szótól.