Miért vagyok ilyen?

Pszichés problémáid vannak. Ezzel az elképzelt szitu dologgal vszeg menekülsz a világból, ezzel védi az elméd önmagát valami ellen. Sikertelenségek, nehéz szembesülések,s tb...

Egy pszichoterápia tud segíteni, tök jól gatyába tudna rázni:)

Beszédhiba lelki okait kerestük. Elmentem 5x. Mindig másról beszéltünk, a problémához nem kerűltünk közelebb. A hatodik ülésen megkérdezte, hogy miről beszélgessünk?

Gondolom arról kéne amilyen problémával jöttem. Úgy kezelt, mintha egy beszélgető partnert keresnék, akivel a napi dolgaim átbeszélem. Csak nem ezzel a problémával kerestem meg.

5, a pszichoterápia nagyrésze nem is úgy zajlik, hogy keményen csak a problémáról beszélgetünk éveken át. Sőt, pont a legelején nehéz róla beszélni, mert a kliensnek 5-10-15 akár 20 alkalomba is telik, mire nagynehezen átadja az irányítást a pszichológusnak önként és akkor kezdődhet csak a gyógyulási munka. De a terapeuta nem ragadhatja magához magától az irányítást, azt a kliensnek kell átadnia.

Meghát eleve, nem azért van, hogy ő mondja meg mi legyen a téma. A te gondolataid számítanak, így neked kell megmondanod mi legyen a téma.

Nekem ez alapján amit mondasz az jön le, hogy különösebben nem sikerült a "kapcsolatfelvétel", nem nyiltál meg, nem tudtál belemenni mélyen a dologba. Mondjuk 5 alkalom csak a könnyű eseteknek elég erre, van akiknek tényleg akár hónapokba is telik mire eljutnak végre a megnyílásig, bizalomig.

Introvertált vagyok. Nem szoktam folyamatosan beszélni. Az első 5 alkalom alatt elmeséltem a moltbeli traumákat, eseményeket amik kapcsolódhatnak a beszédhibához, a családi házteret, a jelen körűlményeket, a nagyszülőket, magánéletem, munkahelyi ügyeimet és a szerelmi és baráti kapcsolataimat is.

Szerintem ezek után a pszichológusnak kellene feltennie a megfelelő kérdéseket amik segítenek közelebb jutni a problémához. Ezek után már csak arról beszélgethettem volna, hogy ma miről beszélgettem a kolegákkal. Az meg nem visz közelebb a megoldáshoz.