Hogy tudnám elfogadni azt a tényt hogy valószínűleg nem leszek már boldog? Emészt minden nap minden órába Szerte foszlottak az álmaim😞

Tehát a boldogságod ennyi múlik?

Hát öcsém, megnyugtatlak, ha egyedül képtelen vagy a boldogulásra, párban se menne jobban.

14, ilyesmit nem állított senki.

De amúgy a szerelem jön-megy. Ha tudnád hányszor gondoltam azt, hogy vége a ivlágnak, mert a Cintia, Alexa, Kriszti, Korni, Móni, másik Kriszti, Fruzsi, Dóra, Lilla, Stefánia, Martina, másik Dóra, Virág, vagy épp a Renáta nem szeret viszont. És asszem ez most nem a teljes lista volt:D

Depiztem rajta egy ideig, aztán csak túlléptem rajta és csak nem jött el a világvége. Ráadásul a feléről később kiderült, hogy egy világi gyökér, ha párkapcsolatban van:D

🤦

Kérdező, nem csoda, hogy egyedül vagy, hisz még mondatokat se tudsz értelmezni, de arra van eszed, hogy kicsavard a saját szád íze szerint.

Szia!

Nem vagy egyedül!

Nem emlékszem pontosan kitől van, de

Te nem egy csepp vagy az óceánban, hanem egy óceán egy cseppben

És ez mindenkire vonatkozik

Először értékeld magad, és lásd meg az értékeid. Gondolj arra, hogy sokkal több vagy annál, mint hogy csak ülj és arra gondolsz majd eljön az az időszak, amikor tényleg boldog vagyok. Nem! Mert ez a pillanat is lehet boldog... Kedvenc sorozat, zene vagy bármi más, hobbi, lehet az elrontot kapcsolatokat újra kezded, vagy találsz egy új barátot, hisz ki tudja mit hoz az élet, vagy mire vagy képes. A titka za egésznek hogy hiszel magadban, a világban, és másokban.

Másodszor mivel mindenki egy óceán, ezért mindenkinek van egy viharos, és egy nyugodt része az életében. Olyan, hogy tökéletes Bódog élet, vagy tökéletesen szomorú élet nincs! Senki sem boldog 100%-ig vagy szomorú, mert mindenben van jó és rossz. Hidd el mindenki ugyanazt érzi. Mindenki tudja milyen magányosnak lenni, és milyen társaságban. Mindenki mindig vágyni fog valamire, és mindenki elégedett valamivel. Meg minden más... csak próbáld látni, küzdeni, érteni. Bár tudom hogy, talán nem én vagyok a legjobb tanács adó, hisz én viszonylag egy nagyon jó életet élek és mindig mosolygok, de képzel amikor egyedül vagyok volt olyan hogy sírtam random, bár csak párszor.... kicsit féltem és vannak családi problémáim, de még mindig úgy gondolom hogy szerencsés vagyok, hisz szeretnek a szüleim, a testvéreim, igaz barátaim vannak és meglepő módon értékes vagyok másoknak pedig nem gondoltam.... szóval lényeg a lényeg ne légy pesszimista, élj, küzdj, legyél önállóan, meg minden baromság, erre úgyis rá fogsz jönni. Hiszek benned :)!