Ez így egy nagyon magányos életnek számít? Vagy sokan élnek így?

Az, hogy ez neked így elég-e, jó-e, tőled függ.

Ha nem elég, akkor változtass, mert más nem tud helyetted.

Ez nagyon-nagyon személyiségfüggő.

Tényleg az számít, hogy neked megfelel-e, boldog vagy-e így. Az előző válaszolók is erre utaltak.

25 évesen nem mindenkinek van párja, és nem mindenki jár bulizni a haverokkal sem. Olyan is lehet, hogy van párja, de nem jár bulizni, csak a párjával van kettesben. Olyan is van, aki inkább még bulizni jár, de nincs komoly kapcsolata. És van aki egyiket sem csinálja vagy pont fordítva, párja is van és esetleg közösen járnak haverokkal bulizni. Annyiféle élet van, hogy csak na.

Te mire vágysz leginkább? Hiányzik egy pár? Csak társkereső jöhet szóba? Munkahelyen vagy otthon a faludban/városodban valaki nem lehet potenciális partner?

Noha valamennyi magányra ("énidőre") mindenkinek szüksége van, az ember alapvetően társas lény, és a túl sok magány egyfajta örökös stresszforrásként előbb-utóbb megbetegít. Az őskorban a kitaszított, magányos ember halálra volt ítélve, egymaga képtelen volt megbirkózni a rá leselkedő veszélyekkel. Innen ered a magánytól való atavisztikus félelem, és ezért készteti folyamatos kortizoltermelésre a mellékvesét.

Mi nem tudjuk eldönteni, hogy neked hol van a határ, de ha kérdésként felmerült benned, akkor valószínűleg IGEN a válasz. Ez így egy nagyon magányos életnek számít.