Néha úgy érzem a szívem megszakad és nincs kivel megbeszélnem semmit, mihez kezdjek?

Én azért érzem ezt, mert társas kapcsolatok építésében egy csődtömeg vagyok. Vannak időről időre, akik keresnék a társaságomat, aztán én idővel az egészet elbénázom, mert azzal vacakolok, hogy jajj mit mondjak neki.. Jajj ugyse kíváncsi rám.

Eddig legalább macskám volt, aki velem lakott, de most ő is meghalt. Úgy érzem, megbolondulok itthon, de nincs hová elmennem. Beülhetnék moziba, kávézóba egyedül is, de úgy nem az igazi.

"Ne égesd fel magad mögött a hidakat. Meg fogsz lepődni, hogy milyen gyakran kell átkelni ugyanazon a folyón."

Ismered a mondást?

És ez sajnos így van. Egyik barátom megpróbálta, most nagyon nagy bajba került, kapaszkodna azokba a kapcsolatokba, amiket anno felégetett. Sose lökd el magadtól azokat, akikre számíthatsz, akik elfogadnak olyannak amilyen vagy.