Miért félnek az emberek attól, hogy örökre egyedül maradnak? Te félsz ettől?

Én a magam részéről eleinte abszolút nem féltem, aztán találkoztam egy nagyon különleges személlyel akivel tudtam volna tervezni, nem végződött túl jól még mielőtt bármi is lett volna, de valamiért az elvesztése nagyon a padlóra tett, és rettegtem ettől hogy egyedül maradok, de most már így vagyok vele:

[link]

Jobb is így, mindig utáltam alkalmazkodni, és utáltam a mókuskerék életet, és így legalább arra mehetek amerre a szívem húz és nem tartozok felelősséggel senkiért :D Szóval én nem is beletörődtem, inkább elfogadtam hogy ez vár rám, és a szépet és jót látom inkább benne.

De ahogy elnézem az embereket mások nem ezt teszik, hanem küzdenek ellene kézzel-lábbal, még akkor is ha ez csak árt nekik, mármint az hogy mindig lejjebb rakják a lécet és így már ők se boldogok, de legalább elmondhatják hogy nincsenek egyedül...

Ki hogy van ezzel az egésszel?