Hogy lehet elfogadni ha nem kellek egy lánynak sem?

Unokabátyám 31 éves és életében nem volt barátnője. Mondjuk ő már nem is akar, végleg feladta.

Nehezen, de nem lehetetlen. 14 éve egyedül élek, mégcsak alkalmi kapcsolatom sem volt. Oké, vannak napok, mikor rossz, meg alapon is depressziós vagyok emiatt, meg amiatt, hogy full ronda férfi vagyok, de hát, nem lehet mindenki szép. És rengetegen élnek magányban, szóval nem én lennék az egyedüli.

Tudtommal az én nagybátyámnak sem volt soha senkije. 67 évesen halt meg.

Megszokni színte sehogy. Tarts ki amíg lehet, utána tedd amit kell. Én legalábbis így vagyok vele.

Tartsd magad távol tőlük. Ez egy tanács olyantól, aki 36 éves és még a kezét se foghatta meg soha egy nőnek. Se csók, se semmi. Ez a legjobb megoldás, rájuk se kell nézni, el kell menni mellettük. A legrosszabb amit tehetsz, hogy beszélgetsz, haverkodsz velük, úgy érzed mit vesztettél. Nekem jelenleg 6 éve 0 nő ismerősöm van, beszélni sem beszéltem nővel azóta. Sokkal könnyebb, nem leszek viszonzatlanul szerelmes, nem kapom a haver nőktől, hogy mi csak barátok vagyunk, remélem nem képzelsz bele mást. Nem kell hallgatnom a pasizós történeteket, meg hogy az új kolléga milyen helyes. Munkahelyen se köszönök a nőknek, csak előre nézek mintha senki nem lenne ott. Szerencsére közvetlen kollega nincs nálunk csaj, IT-s vagyok.

Hát figyelj. Én 39 évesen veszítettem el a szüzességemet. Előtte sem voltam valami szerencsés a kapcsolatokban. Kifogtam én egy magát nagyon visszafogottnak mondó aranyásót (aztán egy buliban felcsináltatta magát egy random idegennel), egy neurózisban szenvedő hárpiát, egy olyat, aki egy nap járás után lecserélt egy nála 30 évvel idősebbre (szerinte túl fiatal voltam...), szóval... olyan igazi, viszonzott, mély szerelemben most először van részem. Nem szabad feladni. ;-)

A saját tapasztalatom, hogy idővel belefásul az ember, kb 24-25 éves koromig nagyon bántott a dolog, most nem sokkal 30 előtt már igazából azt mondhatom beletörődtem. Persze nem azt mondom hogy sosem vágyok rá, illetve hogy ha valami csoda folytán mégis összejönne nem örülnék neki, csak egyszerűen már sokkal kevésbé foglalkoztat a dolog.