Milyen egy olyan embernek a napja, aki teljesen magányos?

Lehet fórumozni :-)

Interneten is léteznek kapcsolatok.

Létezik hobbi is.

Egyéb elfoglaltság is lehet.

Szerintem a magány és az egyedüllét nem ugyanaz. Már csak azért mondom ezt így, mert megéltem mindkettőt.

Jelenleg inkább egyedüllétnek mondanám az állapotom mintsem magánynak, pedig elhiheted, a kutya nem foglalkozik velem. Karácsony pedig... Talán 10 éve volt olyan, hogy úgy éreztem "most karácsony van".

De tökéletesen elvagyok! Hétfőtől-péntekig dolgozom, járok spanyol tanfolyamra, néha beülök az autóba és csak vezetek, van hogy felülök a biciklire és tekerek valamerre. Biztos lehetne jobb is. De nekem tökéletes ez az állapot. Oda megyek ahova akarok, akkor amikor akarok, szimplán jól érzem magam :)

A magány pedig nem feltétlen kell, hogy 0 szociális életed legyen. Körülzsonghat egy halom ember, mégis érezheted magad magányosnak. Ezért sem keverendő össze a kettő. De csak szerintem!

Hát szerintem szar.

Nekem az volt a legjobb időszakom, amikor emberekkel, barátokkal voltam körülvéve. Pedig régen szerettem egyedül is lenni, de akkor is kellett 1-2 barát akik rendszeresen ott vannak.

2-3 éve volt nyüzsgés, munkában is nagy projektek, sok sok új arc folyamatosan. Hobbimon át is folyamatosan új embereket ismertem meg, ki is alakult kisebb társaság, még párkapcsolat szerű is alakult.

Most meg úgy élek, mint egy magányos panelproli, munka és otthon között ingázom és alig várom a hétvégéket, de ott is egyedül szervezek leginkább programokat.

Ha testvéremék fent vannak 1-2 napig, akkor az tökre feltölt lelkileg egy ideig.

ÉS valahol ez volt a barátokkal is, nem tudott rossz napom, kedvem lenni, mert legtöbbször akadt valaki társaság akivel sokkal jobban telt az idő.

#3 vagyok, #2 szavaival egyetértek.

Nem ugyanaz a magány és az egyedüllét. Nekem is volt amikor elvoltam egyedül, nem éreztem magányosnak magamat, de megismerve a társaság "erejét" azért hiányzik. Csak valahogy mostanában már mindenki elfoglaltabb lett.

Ez én volnék.

Holnap reggel felkelek, iszom egy kávét, reggelizek, megfürdöm, zenét hallgatok.

Majd elmegyek itthonról, a belvárosban nyílt egy új bolt, megnézem milyen lett. (Felújították 2 hónap után újranyit holnap, kiváncsi nem kifejezetten vagyok, de délelőtti programnak jó..) Beszerzem a szükséges higiéniai dolgaim, majd hazafelé jövet beugrok a boltba az ebédemhez kiegészítő salátát venni.

Hazaérek, déltől dolgozom. Home office. A munkatársaimmal tartom a kapcsolatot, munkaügyben, semmi több.

Este netezem, néha este fürdöm a reggel helyett.

Szerintem ez a magány és az egyedüllét együtt. De nem mondom, hogy rossz. Mert sokkal sokkal jobb, mint amikor a családommal együtt kellett laknom, egy kis lakásban.. (nem tartom velük a kapcsolatot, borzasztó gyerekkorom volt).

Nincsennek barátaim. Suliban mindig próbáltam barátkozni, de valahogy a perifériára csúsztam, nem voltam szimpatikus. Különcnek lettem elkönyvelve, aki beképzelt. Pedig nem voltam, és nem vagyok az. És ez a mai napig így van.

Nem tudom miért. Viszont elfogadtam, és már nem is próbálkozom.

Most vagyok 29

Amúgy összességében két dolgon múlik a boldogság:

Egyrészt ki kell alakítani az életet egyedül is. Elmenni egyedül, kimozdulni egyedül, programot csinálni, hobbit találni. Értelmes dolgokkal eltölteni a napot, lefoglalni magad.

Másrészt valahogy magát az egyedüllétet kell elfogadni, nem agyalni rajta, nem kínozni magad vele, csak elfogadni, hogy ez van és kész.