Hogyan lehet ezt a fajta magányt leküzdeni, vagy velem van a baj?

#1 Akikkel próbálnék, sosem akarnak normálisan barátkozni.

Suliban kb ott áll meg a dolog hogy mindenki mindig siet haza, sosem csinálunk semmit együtt, úgy igazán a hajlandóságot sem érzem. Bulikba nem járok, nem az én stílusom. Edzésen is kb kimerül a dolog ott hogy ott elvagyok emberekkel, sok egy szűkebb körben edzettünk együtt mindig, és a többiek mentek együtt helyekre, de mivel ők régebb óta ismerték egymást, sosem jutott eszükbe hogy engem is elhívjanak helyekre. Netes ismerkedéssel eddig nem volt szerencsém még igazán, ha sikerült is olyat találni aki rendes volt vagy megértettük egymást, szépen lassan elkopott a kapcsolat.

Tudom, úgy tűnik mintha mindenre lenne kifogásom, de nem erről van szó.

#2 Gondolom ahogy telnek az évek, mindenki egyre inkább már csak a saját párkapcsolatát vagy idővel a saját családját helyezi előtérbe, és nem annyira nyitott más jellegű kapcsolatokra, ami nem csak a heti 1-1 köszönésben és "hogy vagy"-ban nyilvánul meg.