Miért ilyen nehéz barátkozni?

Én csak saját tapasztalatomat írom le, hátha segít annak, aki olvassa. Alapvetően az általános -és középiskola azért jó, mert rákényszeríti a fiatalokat arra, hogy az iskola időtartama alatt folyamatosan együtt legyenek. Akarva akaratlanul, de fognak kialakulni barátságok. Na itt egy a probléma, és ezt magamon is tapasztaltam. Ha más vagy (itt most nem szexuális dolgokra gondolok), máshogy gondolkozol, más értékrendszered van, mint a közösségedben általánosan, nyilván nem fogsz barátokra lelni. Nálunk, abban a kisvárosi egyévfolyamos gimiben, ahova jártam, pontosan ez volt. Vége lett a giminek, a közel harminc fős osztályból csupán hárman jöttünk fel a fővárosba tanulni. Az egyik ilyen emberrel gimiben is valamennyire elvoltunk egymással, de nem igazán neveztük volna egymást barátoknak, így aztán ez a kis kapcsolatszál is elhalt röviddel az egyetem elkezdése után. Az egyetemen alakultak ki klikkek, de amikor elmúlt az újdonság varázsa, s mindenki kitombolta magát, már nem jártunk össze. Volt egy közös chatünk, az is hamar elhalt. A beszélgetésekben nem volt már az a gyermeki őszinteség, kölcsönös tisztelet és szeretet, ami egy tartós barátság, baráti kör fennmaradásához szükséges lett volna. Félig meddig idegenek maradtunk, majd azon vettem magam észre, hogy már vége is az egyetemnek. Azt vettem észre, hogy szinte mindenki visszatért a gimis gyökerekhez, mert ezeket a barátságokat a közös származás, a közös emlékek és a gyermeki nosztalgia tartja életbe. Én pedig teljesen egyedül maradtam.

Kicsit talán késő , de írhatsz nekem is 25F, szívesen barátkozok, talán találunk közös témát

Mi beszéltünk, de pár levél után nem írtál vissza. Ez van