Valakinek lenne kedve beszélgetni, aki magányosnak érzi magát?
Régóta lelki problémáim vannak. Alapvetően nemtudom miért vagyok ennyire rosszul, mert teljesen normális életet élek. Vannak barátaim, dolgozom, jóban vagyok szüleimmel, testvéreimmel, nagyszüleimmel, valami miatt mégis kínlodok. Sokan mondják, hogy párt kéne keresnem, exemmel tavaly szakítottunk, nagyjából 10 hónapja, de nekem kellett kb fél év mire egyáltalán túltettem magam rajta, mivel nagyon szerettem, azóta pedig ismerkedésnél tovább nem jutottam lánnyal. Alapból úgyérzem, mintha néha nem tudnék azonosulni másokkal, főleg a korosztályommal, de persze ez teljes mértékben az én hibám. Alapvetően intorvertáltabb típus is vagyok, túlidealizálom a párkapcsolatot is és mindig az "igazi"-ra várok, akivel igazán boldog lehetek, de már én is tudom, hogy ez egy baromság és ilyen talán nem is létezik. Ettől függetlenül én képtelen vagyok belemenni szar kapcsolatokba, kizárólag egy lány külseje miatt, az egyéjszakás szarságokat meg kifejezetten utálom és egy baromságnak találom. Igazából nem is jár különösebben sokat a párkapcsolat téma a fejemben, de akkor viszont nemtudom miért érzem magam ennyire egyedül. Mit tehetnék ez ellen?
19/F
Talán nem leszel előrébb azzal, ami tapasztalatot most megosztok veled, de ettől függetlenül megteszem annak reményében, hogy talán elgondolkodsz rajta és megszívleled!
Ne várd görcsösen a kapcsolatot! Kivétel nélkül abból szokott hosszútávú, tartalmas kapcsolat szövődni, amelyre nem készül az ember! Jön valaki az életedben, belecsöppen, ismerkedtek, jártok-keltek, bizalom alakul ki, aztán mire észbe kapsz, szerelmes vagy!
Amikor letettem a görcsölésről, adtam egy kicsit magamra és lazán jártam-keltem, szinte azonnal az "ölembe pottyant" a jelenlegi feleségem - 25 évvel ezt megelőzően - és azóta is jól megvagyunk egymással. Azt már most felejtsd el, hogy fogsz találni minden tekintetben hibátlan párt, - meg se kísérelj olyat keresni, mert nincs! Inkább azt a nőt érdemes keresned, akivel hosszútávon is képesek vagytok egy hullámhosszon lenni és vállalható hibái vannak, ill. képes veled élni ő is a hiányosságaid ismeretében. Amit érzel, vélhetően annak tudható be, hogy a tökéletesnek vélt kapcsolatod végét lezáró kudarc érzését nem szeretnéd ismét megélni - és tartasz attól, hogy ez újra bekövetkez(het)! Véleményem szerint feltétlenül kell időt szánni arra, hogy az ember megismerje a leendő párját, de egy percet ne időzz olyan kapcsolatban, ami bizonytalan(ná válik), - mert az óra ketyeg és nem lesz időd megalapozni egy másik életet! Ez a női nemre átértelmezve körülbelül annak felel meg, mi szerint nincs az a férfi, akiért csak egyetlen könnyet is érdemes ejteni! Ez is igaz! Ennyi!
54 éves férfi vagyok, - remélem, hogy hasznát vetted a válaszomnak!
Saját tapasztalatból mondom, hogy talán azért érzel így, mert nem ismered igazán még önmagad!
Egy időben én is folyamatosan a barátaimmal lógtam, kapcsolatom volt, de mégis azt éreztem, hogy nem vagy (igazán) boldog. Rájöttem, hogy nem másokban, hanem magamban kell meglelnem a boldogságot, elkezdtem több időt magamra fordítani, odafigyelni arra, hogy milyen dolgokkal töltöm az időmet, hogy miket viszek be a szervezetembe és, hogy milyen emberekkel veszem magam körül!
Őszintén remélem, hogy minden megoldódik majd számodra! ❤️🩹
Nekem is lehet írni,aki akar.
Bár nekem igazából kell a kenyér,meg támogatni is kell az itthoniakat.
Szóval össze-vissza dolgozok mindenféle munkát.
Nem tudom,hogy mennyire sértődik meg az ember,ha néha nem írok vissza.
Még akkor is,ha néha megígértem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!