Az élet olyan,mint egy focimeccs?A végén derül ki,hogy nyertünk vagy veszítettünk?

8: Lehet, hogy inkább azokkal kéne foglalkoznod, amiket először írtál (kapcsolat, barátok, tanulás, stb.). Azok az igazán fontosak.

Inkább szüljél 🤣

Szent Péter?

Én azt mondom, az "életed" nem onnan kezdődik mikor megszületsz, akkor kezdesz el élni. Az általad gondolt élet a gyermekkor végével kezdődik...Amikor villamosra, autóbuszra, vagy vonatra száll fel az ember, olyan unott, fanyar, érzéketlen arccal néznek egymásra az utasok, mintha semmi közük sem volna egymáshoz. Ha azonban felszáll egy édesanya gyermekével, mindjárt megváltozik a kép. A gyermek nem tagadja meg magát. Hangosan beszél. Állandó kérdésekkel ostromolja édesanyját. Minden után érdeklődik. Erre csodálatos változás megy végbe az embereken. Felengednek a fagyos tekintetek. Elsimulnak a ráncok a homlokokon. A száj mosolyra nyílik. Az arc szeretetet sugároz... Miért? Mert közéjük lépett az ártatlan szeretet... S mikor van vége? Talán mikor már nem akarunk reggel kipattani az ágyból a Nappal együtt, mint egy gyermek. A végét pedig inkább nem egy focimeccses nyertünk - vesztettünkhöz hasonlítanám, hanem az Egyiptomiak gondolatához, miszerint halálunkor egy folyosó végén vár minket Anubisz, aki a szívünket mérlegen egy tollhoz méri, ha a szívünk könnyebb mehetünk, hanem, akkor...

Messze nem! Az élet végén mindenki veszít. A lényeg pont abban van, hogy KÖZBEN hogyan telik az idő.

Illetve annyiban hasonlít a focimeccsre, hogy gólt, öngólt, kapufát az életben is tudunk rúgni.

Csatlakozom Senior Séf véleményéhez, hogy nem a vége a lényeg, sőt! Én buddhista vagyok, mi úgy tartjuk, hogy mindenki a saját Útját járja, és egyengeti közben az egyéni karmáját. De az Út a lényeg, nem ahova érkezel. Ha a vége lenne a cél, az egész élet egy mókuskerék lenne, ahol futnod kell, és örülsz, mikor megáll és kiszállhatsz... Nem, nem ez az Élet!