Mit lehet tenni ha teljesen magadra maradsz a problémáiddal és az ebből fakadó rossz érzésekkel?

Sajnos sokat csalódtam az emberekben, szüleimben is, más közösségekben is. Szóval felnőtt koromra teljesen egyedül maradtam mint a kisujjam, nincsenek barátaim, kapcsolataim. Családom megvan ugyan de olyan emberek akikre egy hangyát se bíztam volna nemhogy egy gyerek felnevelését. Emellé életem során csupa hibás döntést is hoztam sajnos szóval valóban nem vagyok egy főnyeremény mások számára. Bár azért barátként szerintem nem vallanék kudarcot. Na mindegy.

Szóval az utóbbi időben (hetekről, hónapokról van szó) rengeteg minden összejött. Nem tudnám megmondani mikor kaptam utoljára jó hírt vagy voltam boldog. Mint valami rossz filmben, egymás után vagy egymást átfedve érnek a csapások. És már borzalmasan nehezen viselem, oda vannak az idegeim, annyira, hogy apróságokon is kiborulok nemhogy nagyobb gondokon. Rosszul alszom, nem merek elaludni mert az van bennem hogy holnap megint milyen szörnyűség fog történni. Ezért este sokáig húzom az időt és legszívesebben átaludnám az egész következő napot.

De amikor próbálok beszélni ezekről a dolgokról, sajnos csak a családommal mivel más nincs... hogy mit miért érzek meg mi van velem, letorkollnak, és mindenféle olyat vágnak hozzám amitől még sokkal rosszabbul érzem magam. Például nem mondhatom el a félelmeim, mert bevonzom őket! Vagy hogy nem jogosak az érzéseim, nem helyesek. Vagy hogy másnak mennyi gondja van és lesz még nekem is sokkal rosszabb! Szóval egy-egy ilyen beszélgetés után nemhogy megkönnyebbülnék hogy valaki megért de még sokkal pocsékabbul vagyok. Legszívesebben nem állnék már szóba senkivel és elbújnék a szobámban.

Ráadásul a problémák nagy része sok pénzemet is elvitte és még várható hogy rámegy a megtakarításom is.

De a legrosszabb hogy senki nem ért meg.