Jobb lenne nekem külföldön? Kilátástalannak érzem az életem vagy lehet csak a félelmeim beszélnek belőlem?

Természetesen csak rajtam múlik a saját életem alakulása viszont kíváncsi vagyok ti mihez kezdenétek a helyemben.

24 éves átlagos lány vagyok, egyedül élek egy kisvárosban a macskámmal.

Most mondhatnátok (ezt sokszor megkapom) hogy "hú de jó, hogy te már önálló vagy, a magad ura stb"

Sajnos is-is. Ez a ház nem az enyém. Angliában élő nagynéném vásárolta meg mert majd szeretnének hazaköltözni. Eredetileg mamám és papám háza volt, de pár éve sajnos mindkettejüket elveszítettük.

Nagynénémmel nagyon jó a viszonyom. Minden héten beszélünk Viber-en, segít, tanácsot ad és támaszt. Van egy testvérem is az egyik közeli kisvárosban. Neki is van már férje, egy gyermeke is. Őket is imádom hisz jó testvér és a férje is jó hozzám.

Na de akkor mi a bajod? kérdezhetnétek jogosan. Nincs meg egy tantárgyból az érettségim emiatt már 3 éve a helyi gyárban dolgozok. Nem mondanám gyárnak hisz kb. csak 40-en vagyunk és szeretem is mert jó a csapat, minden órahossza végén kimehetünk szünetre, sokat hülyéskedünk és stb. A munka néha nagyon hajtós, de nem vészes. Sosem volt büdös a munka.

Az a fajta voltam tanulás terén, hogy; csak legyen meg a kettes. Szartam bele és utólag már bánom. Mama mondta is anno: vagy tanulsz vagy dolgozol és mivel tanulni nem szerettem ezért a munkát választottam. Egyetemen nem is gondolkoztam sosem, ahhoz én nem vagyok elég okos, kitartó és nem is tudom mit tanulnék.

Sajnos ez a munkahely nem valami sokat fizet. Konkrétan alig van tartalékom és mindig attól félek, hogy valami elromlik és nem tudom kifizetni a javíttatást vagy egy új vásárlását.

Gondolkoztam azon, hogy abból az egy tárgyból rendesen felkészülök és megcsinálom, de magántanár kéne ami nem valami olcsó és bevallom, nem hiszek magamban, hogy menne és sikerülhet.

Nem vágynék én 300 ezer forintos fizetésre. Nekem elég lenne 200 is, de még a 150 sincs meg úgyhogy gondolhatjátok. Semmilyen anyagi segítségem nincs. Nem is kéregetnék rokonoktól, próbálok mindent egyedül megoldani. Hitelem sincs hálisten.

Na de mi az ami érdekel? Valami szakmát kéne tanulj. Jól mondjátok. Ami mindig is érdekelt az a könyvek és az olvasás. Nem telik el úgy nap, hogy ne olvasnék. Egy hét alatt általában ki is olvasok egy könyvet oldalszámtól független mert nagyon gyorsan olvasok szerencsére.

Eléggé visszahúzódó, önbizalomhiányos és nyugis lány vagyok. Magamnak való ha fogalmazhatok így. Nem is tudom hirtelen mi az a szakma amiben el tudnám képzelni magam.

Eltérve a témától, nagynéném pár hónapja felajánlotta, hogy menjek ki hozzájuk lakni. A férje munkahelyére tudnék is menni dolgozni mert oda mindig kell az ember, de utánanéztem alaposan és hát elég szigorú feltételek kellenek, hogy én kint munkát vállalhassak. (Ők már 12 éve kint élnek, akkor még ugye teljesen más volt, tudjátok)

Erről a lehetőségről le is mondtam hiába lenne nagyon jó. Másik opció, hogy Németországba megyek ki az egyik gyerekkori barátomhoz és a családjához, de ez sem biztos csak megemlítette milyen jó lenne.

Nagyon is gondolkozok a külföld témán mert jelenleg nagyon szar a helyzet pénzügyileg hiába próbálok spórolni. Csak hát komfortzónán kívül esik, soha nem utaztam még egyedül külföldre, félnék, hogy valamit rosszul csinálnék vagy nem is tudom.

Nézelődtem online tanulás terén is, hogy mit tudnék itthonról tanulni mert ez a kisváros ahol élek nagyon messze van mindentől és nincs pénzem mindennap buszozni/vonatozni.

Nem akarom sajnáltatni magam, lehet annak tűnhet, de csak vázolni akartam a helyzetem, hogy jobban belelássatok és el tudjátok mondani ti mit tennétek.

Nem egyszer gondoltam az öngyilkosságra mert jelenleg nem élek csak túlélek viszont nem merném megtenni úgyhogy ez is kizárva. Kósza gondolat.

Tényleg érdekelne az őszinte véleményetek. Persze van aki csak fröcsögni fog, hogy jobb legyen az estéje, de hátha születik pár jó válasz is amiből tudok motivációt meríteni. :)

Ha még valamire kíváncsiak vagytok szívesen válaszolok.