Miért maradtatok teljesen egyedül?

Beteg voltam fiatal koromban.Szüleim meghaltak, 18 évesen utcára kerültem.Több évig hajléktalan voltam.Elfagyott a lábam, fogaim kihullottak.Hajam is kopaszodott.

Ha meglát egy lány, inkább menekül előlem.

most van melóm, munkás szállón élek már 10 éve.

Tudtam venni egy 25 éves suzukit.

40 vagyok.

sokszor ha meglátnak a tescoban mikor a tolom a kocsit a pénztárhoz átadják a helyet, csak ne mögöttük álljak.

Szóval ez van velem.

Voltam közmunkás, hullamosó, sírásó,kukás, szemétszedő, vágóhídon hentes.

egyszer próbáltam társkeresőn ismerkedni, akinek írtam levelet azt írta vissza ha még egyszer küldök neki levelet felnyom a yardon.

Csak azért mert mertem neki írni szép bemutatkozó levelet.

mert jobb így, elegem lett a sok hülyeségből és max barátok és család van, nem kell komolyabb kapcsolat

voltam már jobban egyedül, de amikor akartam változtattam

Nők jöttek mentek, az évtizedekkel elrepültek. Szülők meghaltak, úgyszintén a korosztályombeli rokonok, két éve temettük sz utolsó gyerekkori barátomat. Barátnőmmel nem élünk együtt, én bizonyos betegséggel küzdők. Érzem megyek lefelé, ha majd, akkor nem lesz aki egy pohár teát adna, a többit nem is említem

Mostanság a kezembe kerültek a felmenőim "ősi" iratai. A legrégibb egy születési bizonyitvány 1854-böl ,tehát bizonyára szerteágazó rokonságom lehet a világban, és mégis itt tengődöm egyedül

Időben tegyetek róla hogy az élet végén ne legyetek egyedül