Miért érzek így amikor szabadságon vagyok?

Túlságosan szorongsz, sokat foglalkozol azzal ki mit gondolhat rólad. Gondolom olyan típus is vagy, aki hibátlan munkát tud csak kiadni a kezéből. Régen a suliban is ilyen voltál? Vannak ilyen tipikus kis buzgólkodó emberek, maximalisták, állandóan pörögnek, minden csak úgy jó, ahogy ők végül jóváhagyták. Nem fáradtál még el? Anno a suliban volt ilyen osztálytársam, egy kis buzgómócsing volt. Közösen dekoráltuk a suli folyósóját, aztán képes volt leszedni az én felemet és újra kezdte. (jelzem semmi baj nem volt vele, de azt ő maximalizmusának csak úgy felelt meg, ahogy ő készítette el a dekorációt). Őszintén nem kedveltem. Aztán egyszer ki is bukott teljesen, gondolom túlhajtotta magát és kapott valami kisebb idegösszeomlást. Én se voltam egy lusta dög, de szemben vele én tudok pihenni és tudom hol a határ. Ha vége a munkának utána eszembe se jut. Neked is meg kellene tanulnod. Tanulj meg kikapcsolni, mert hosszú távon így csak magadat teszed tönkre. Esetleg menj el pszichológushoz, mert elképzelhető hogy már egészen kicsi gyerekkorodban a szüleid támasztottak feléd olyan elvárásokat, amiknek ez a személyiség lett az eredménye sajnos.