Van itt olyan aki gyűlölte élete minden egyes percét de valahogy túljutott ezen? Hogyan tette?

Van.

Felismertem, mi a probléma gyökere, megragadtam azt, és a megoldást is megtaláltam (a gyógyulás folyamatban). Persze a felelősségvállalás érzelmi, spir. és fejlődési értelemben meggyorsította a dolgot.

Nagyon nehezen. Egy időben próbálkoztam gyógyszerekkel, de nekem azok nagyon nem jöttek be (azóta sok év telt el, vannak újabb készítmények). Egyszer elkezdtem összegyűjteni, hogy mi az a 3 dolog, ami a legjobban zavar, és elkezdtem vele foglalkozni. Az első helyen az volt, hogy engem még az első és a második világháború kitörése miatt is letorkoltak (valóban. Ekkor derengett fel, hogy itt valami nem normális, és nem biztos, hogy velem van a baj). Megtanultam, hogy ilyenkor mosolyogva visszakérdezek: Te ilyen helyzetben mit tennél? (nem tud mit mondani, hiszen olyanért torkolt le, ami mindkettőnk érdekkörén kívül esik).

Szépen lassan egyenként végig menni a problémákon. A mottó:

"Uram adj erőt, hogy megváltoztassam, amit meg tudok változtatni, adj türelmet, hogy elfogadjam, amit nem tudok megváltoztatni és adj bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni"

Annyit azért hozzátennék, hogy az idő folyamán változik, hogy mit tudsz megváltoztatni.