Mit tudnék tenni?

Egy 17 éves srác vagyok. Gyakran gondolok/képzelek olyan dolgokat, amikre vágyok. Van, hogy órákon át gondolkozok, mi lenne akkor, ha felvettek volna abba a középiskolába, amibe szeretem volna menni és, hogy mik történtek volna vagy, hogy mi tennék akkor. Ha lenne, egy barátnőm mit csinálnék vele (pl kirándulnék, sétálnék, beszélgetnék vele, megosztanám vele a problémaimat stb.) És még sok hasonló dologra gondolok/képzelek. Véleményem szerint olyan mintha a valóságtól menekülnék, vagy nem tudom. ( Az a baj, hogy nehéz leírni, hogy pontosan mi történik velem és, hogy miken gondolkozok folyamatosan)

Annyit még, hogy igazából önbizalom hiányos vagyok, és kicsit szerencsétlennek gondolom magam. Mivel nem vagyok, valami sikeres az életben eddig a középiskolába ahova szeretem volna menni oda nem vettek fel. A tanulás se megy jól, a szakmát, amit tanulok, nem szeretem, mert nem értem. Barátnőm nincs és még nem is volt, családi problémák stb.

Tudom, hogy ezek nem tűnnek nagy problémának, de véleményszem szerint ebben a korban ezek még nagy problémák.

Igazából jelenleg mindennapon azzal telik, hogy egész nap játszok a géppel, mert legalább addig se kell gondolkoznom azon, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. (ez megy már több éve).

Meg, legalább amíg rajtam van a fejhallgató és zenét hallgatók vagy valami addig sem hallom, hogy veszekednek körülöttem a szüleim vagy a bátyám és a barátnője. Van, hogy órákat ülök kint a kertben és csak ülök és gondolkozok.

Bocsi, ha véletlen összeszedetlen lett vagy nehezen értelmezhető, de ezt gyorsan írtam és végső elkeseredésemben. Mivel nem tudom, hogy kihez fordulhatnék ezzel a problémával, mint említettem barátnőm nincs a szüleimnek rengeteg problémája és nem szeretném ezzel is őket terhelni. Annyira közeli barátaim nincsenek akikkel ezt megosztanám tanárokkal meg nem szeretnék erről beszéni mivel nem érzem, hogy bármelyik is meghallgatna engem vagy tudna segíteni.( Meg amúgy is csak neten keresztül tudnék velük beszélgetni a vírus miatt )