Ti is szoktátok úgy érezni hogy rossz vonatra szálltatok fel? Hogy másképp kellett volna csinálnotok a dolgokat?

HA rossz vonatra szálltál fel, akkor szállj le.

Keress másik vonatot ami neked is megfelel, ami jó neked, és várd meg.

Igen, szoktam.

Több pontos is szinte percre pontosan meg tudnám határozni az életemben, mikor kellett volna le-/fel-/átszállni.

De ez már a múlt, lehet rajta keseregni, de hiába a lehetőség már oda.

Nekem is volt már ilyen, sokszor gondolkozom rajta hogy mi lett volna ha.. Máshogy döntök mást csinálok.

De az biztos hogy a múlton való rágódás előrébb nem visz, meg ismerjük a mondást, utólag mindig okosabb az ember.

Igen, szoktam. De arra már rájöttem, hogy ha ezen kesergek, az megmérgezi jelenem, és semmi jót vagy más lehetőséget nem látok meg az életből, mert csak a "rossz vonatra szállás" miatt kattogok. Ami megtörtént (vagy ami nem), azon már nem lehet változtatni a múltban, de a jövőbeni döntéseid még a tiéid és átgondolva hozhatod meg azokat. Sokszor a legnagyobb reménytelenség kell ahhoz, hogy valamit/valakit elengedjünk, hogy tovább tudjunk lépni a megfelelő tanulságokat levonva. A kiindulási pont az, ahol éppen vagy, felismerted, hogy most nem azon az úton jársz, amin szeretnél, innen kell felépülni és reményteljes hozzáállással módosítani az utitervet.

N