Mit tegyek ha nincs kedvem semmihez? Nem akarok depis lenni

Üdv a klubban!

Hány éves vagy? fiú lány?

Velem is gyarkan megesik, hogy mindentől elmegy a kedvem, nem tudok nekikezdeni semminek. De rájöttem, mik azok, amik feltöltenek, ilyenkor azokból próbálok erőt meríteni. Egyrészt érdemes TED előadásokat nézni (youtube -on fent van mind) olyan emberektől, akik valamiben hasonlóak hozzám, akik nehezen indultak el. A másik, hogy el kell járni olyan emberek közé, akik megcsinálnak dolgokat, és élvezik azt, amit csinálnak, akkor is, ha nem különösebben sikeresek benne. Pl. amatőr sportklubokba, barkács-közösségekbe, stb. Néha a cselekvési bénultság fő oka, hogy a kezdeti kudarcok vagy a meg sem történt, de elképzelt elveszik a kedvet a tettektől. Ilyenkor érdemes egész kicsi dolgokat elkezdeni, ami sikerélményt adnak. Én gyakran megszerelek elromlott tárgyakat, ismerősöknek is, rendet csinálok a lakásban, amikor már eluralkodott a káosz, beglettelem a falon a repedéseket, felteszek fb -ra saját készítésű fotókat vicces leírással és sok ilyen. Néha elég egy kis elismerés másoktól, vagy a sikerélmény apró morzsái, hogy komolyabb dolgokba is kedved legyen belefogni.

A letargikus önsajnálat nem visz sehova. Kezdj el bármit, az meghálálja magát! Amúgy szinte minden motívációs videónak is ez a konklúziója.

Előző vagyok. Telefonról írtam, kicsit összekevertem egy mondatomat. Szóval helyesen:

"Néha a cselekvési bénultság fő oka, hogy a kezdeti, vagy a meg sem történt, de elképzelt kudarcok elveszik a kedvet a tettektől."

Amúgy még javaslom, hogy kelj fel időben, reggel, menj ki az emberek közé, ahol van jövés-menés, élet, forgalom, mozgás, az is tettekre sarkall. Ha délig lustálkodsz és egyedül punnyadsz órákat, az is totál lebénít.

42f

Igen, az előző jól írja, ha nincs is dolgod, kelj fel időben minden nap, tedd rendbe az otthonodat, rakj rendet az utolsó fiókban is, takaríts ki, szelektálj..., aztán például menj el a piacra vegyél valamit, ülj be egy kávéra, aztán otthon főzz egy finom levest.

Próbálj meg ismerkedni, hobbi vonalon akár...

Nehéz így tanácsokat írni, hogy semmit sem tudunk Rólad!

Tartsál ki, lassan itt a tavasz! ;)

Tudom, milyen az, amikor az embert a társa zárja börtönbe, gyakran tiszta szeretetből. Én éveken át éltem egy ilyen nővel. Sosem akart semmit csinálni, nem akart emberek közé menni, az egész életét kettesben, a lakásban szerette volna leélni, passzivitásban. Akkor éreztem, hogy ezt nem bírom, és inkább békében szakítottam vele, nehéz szívvel, nagy lelki vívódások közt. Kezdtem depresszívvé válni a kényszerű semmittevéstől, a céltalanságtól, az üresjáratban telő évektől, nem láttam a célt. Az ilyen kapcsolatok mérgezőek. Vagy meg kell tőlük szabadulni, vagy radikális lépéseket tenni, hogy valami alaposan megváltozzon bennük. Ha azt érzed, hogy a férjed lehúz, kiöli a lelkesedésedet és fékez a tartalmas életben, nem biztos, hogy megéri mellette gyötrődni még évekig, amíg hozzá savanyodsz. Talán meg tudod változtatni, de valakit nem lehet, mert egyszerűen ilyen az alaptermészete. Ne legyél befőtt valaki kamrájában.

Debrecenben nem vagyok ismerős, összesen egyszer voltam ott életemben, két napot, valami munka ügyében. Szerintem ott is lehet találni sportklubokat és közösségeket. Itt, Budapesten vannak falmászó klubok, harcművészeti egyesületek, természetjáró közösségek, bringás csoportok, sok hasonló. Valaki kutyát szerez, és vele jár "kutyázni". Ahol én lakom, 20-30 fős kutyás közösség működik, akik mindig együtt vannak kint a parkban, ott dumálnak, hülyéskednek, és órákat elvannak a kutyákkal, velük játszva, közben beszélgetve, láthatóan felettébb jó hangulatban. De egy jó munkahelyi társaság is tud felemelő lenni, csak ez viszonylág ritkán jön össze. Nekem ebben szerencsém volt, sok éven át olyan cégnél dolgoztam, ahol túlnyomórészt hozzám hasonló érdeklődésű, kreatív és szórakoztató arcok voltak. Velük állandóan inspiráltuk egymást, ötleteltünk, eljártunk munka után sörözni, mindenről beszélgettünk, és még évekkel a cég megszűnése után is találkozgattunk.

Szóval azt mondom, van remény, csak észre kell venni és meg kell játszani az apró lehetőségeket is.

#2 voltam.