Akinek nincsenek barátai, hogy viseli, hogy nincs kivel beszélgetnie?

Elég unalmasan. Régebben nem nagyon érdekelt, mert megvolt a kis napi rutinom amitől elfeledkeztem arról, hogy valójában sose volt egy barátom se. Mármint szó szerint, az óvodától kezdve egész idáig (23) nem volt egy olyan személy se az életemben akit a barátomnak nevezhettem volna. Voltak haverok akikkel évekig elbohóckodtunk, de ennyi, ők csak haverok voltak. Ezek nagyjából 5-7 évente cserélődtek. A marhuláson kívül nem nagyon volt közös bennünk és mivel ilyen tipikus netes haverok voltak jó ha 2 évente egyszer találkoztunk. Volt, hogy egyszer csak elapadt a kapcsolat közöttünk, voltak akik szándékosan faképnél hagytak, voltak akiket én hagytam faképnél stb. Erről egy regényt írhatnék de most nincs kedvem. Úgy 3 éve már ilyen netes haverjaim sincsenek.

Egy kicsit fura vagyok de a párom szerint szerethető. Jelenleg munkát keresek, talán ha felvesznek valahova ott lesz valami. Addig is tanulok és csinálom a dolgom ahogy azt régen is. Csak sajnos nem dolgozhatok és tanulhatok egész nap. Amikor pihenek és éppen nem a párommal vagyok nem nagyon tudok magammal mit kezdeni. Kijátszottam az összes játékot, megnéztem az összes filmet, elolvastam az összes kedvenc könyvem a zenéimet pedig már rongyosra hallgattam.

nagyon rosszul

nem tudsz senkivel beszélni

nincs senki melletted

és nagyon szAR látni,

hogy mindenki milyen jól elvan nélküled

belegondolni hogy senki se szeret

senki se gondol rád senkinek se hiányzol

én álltalában felmegyek Anotalkra

lehet van aki szerint szánalmas

de ha ott találsz egy normál embert

tucc vele beszélgetni

megbeszélni a problémáid

vagy tanácsot kérni

hisz névtelen vagy

kiléted titkos

nincs vesztenivalód

szoktam a házikedvenceimhez beszélni, vagy magamhoz.

Képzeletbeli barátot is próbáltam kreálni, de nemigazán jött be, maradtam magamnál :D