Miért unok meg mindenkit magam körül?
Az egész úgy fog hangzani, mint egy komolytalan nyafogás és tulajdonképpen a nyafogás része lehet, hogy igaz is, de muszáj ezt már leírnom. Biztosan mások is vannak úgy, hogy amikor megismernek valakit, nagyon sokáig bírják az illetőt aztán minél jobban megismerik, annál jobban unják, rosszabb esetben meg is utálják. Ahogy észre vettem, ez normális. Na de az, hogy én konkrétan MINDENKIVEL ezt élem át, az nem tudom mennyire oké. Legyen, család, barát, korombeli vagy idősebb, fiatalabb, esetleg a szomszéd, teljesen mindegy ki az, elegem van mindekiből. Nem akarok beszélni velük, mert akármit mondok szinte pontosan tudom mit fognak rá reagálni és őrületesen idegesít. Az utóbbi évet úgy éltem meg, mint egy rossz, kiszámítható videójátékot amiből kifelejtették az Exit gombot. 17 éves vagyok és azt hiszem ez az egyik ok, amiért még barátom sem volt soha. Aki közeledett, idegesített.
Az egészben az a vicc, hogy magam sem vagyok túl izgalmas ember és ezt érzem is... Mint egy idegbeteg, de aki ezt olvassa valószínűleg érzi is miről beszélek (vagy inkább írok).
Az izgalmas dolgok alatt pedig nem a meggondolatlanságot meg a végtelen bulizást értem, hanem valami
annál bonyolultabbat. Kiismerhetetlen embereket. Annyiszor hallottam már ezt a kifejezést, de sosem találkoztam még ilyen emberrel. Van egyáltalán ilyen? Ha nincs, akkor hogy lehetne javítani ezen az unalmas állapoton?
válasza: válasza:Akkor mi nem leszünk öribarik, mert én meg pont a kiismerhetetlen emberektől kapok hülyét.
Mi a jó abban, ha egy ember nem enged közel magához, nem nyílik meg neked, hanem játssza a rejtélyest, aki hol ilyen, hol olyan? Aki miatt folyton sakkoznod kell, hogy éppen mit gondol, mit akar, mit fog tenni a következő pillanatban.
Ha izgalomra vágysz, ülj be egy moziba és nézz meg egy horrort! Ne az emberekben keresd az izgalmat, mert amit te elképzelsz az hosszú távon nem vezet jóra, sem barátságban, sem kapcsolatban. A szomszéd meg nem mindegy, hogy milyen, amíg nincs vele gond?
válasza:5-ös… Én nem olyanokat szeretnék magam köré, akik játsszák a rejtélyest. A hazugság nem lesz csak úgy valóság. Amit te rejtélyesnek mondasz, én azt változatosnak hívom. Valaki, aki nem ragad meg egy szinten és általa én sem. Mi van, ha épp "sakkozni" akarok? Akkor érzem egy picit, hogy élek.
6-os, megnyugtat kicsit, hogy érzi ezt más is és még jobban össze tudta foglalni, mint ahogy én próbáltam.
válasza: válasza:Én is ilyen vagyok. Szerencsére nem mindig, de a legtöbbször igen. A legtöbb kapcsolat vagy ismerkedésnél elkap ez az őrjítő unalom érzés, hogy megint végig kell hallgassam ki vagy te, mit szeretsz..stb mintha érdekelne. Ugyanazok a témák a visszatérő embereknél(barátok,család). Rohadtul fárasztó. Mielőtt félre értené valaki, van akinél érdekel csak ritka.
Nekem megfigyeléseim alapján általában az segít ha én vagyok hatalomban, vagy mindenki imád mert jónak látnak. Előző munkahelyemen megse kellett szólaljak ha felmerült a nevem, volt hogy 20-30 méterekről kiabáltak rá a másikra csak hogy kiálljanak mellettem. A főnökök is szerettek. Sajnos a végére meguntam ezt az egész játékot, de sokat tanultam belőle.
Nincs kiismerhetetlen ember erre már rájöttem. Csak még nem találkoztál az ő fajtájával. Idő kérdése és kiismered. Amúgy ezek az emberek, akiket te kiismerhetetlennek nevezel szerintem a jó hazugok. Végig játszák veled a "sakk játszmádat", és végig azt fogják mondani amit hallani akarsz, vagy amit hallanod kell hogy különlegesnek lásd őket.
Esetedben elég ha az ellenkezőját mondják mint amire számítasz, legalábbis a leírásod alapján és voálá meg is van valaki aki "bonyolultabb" számodra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!