Lehet -e úgy élni, hogy feladom az életet?

Röviden felvázolom a problémáimat:

30 éves vagyok, egész eddigi életem úgy telt el gyakorlatilag, hogy az élet minden területén kudarcot vallottam: nem érettségiztem le annak idején, így 10 éve egy helyen dolgozom, ugyanazt a monoton munkát végezve. De még jogosítványom sincs, egyszerűen nem sikerült levizsgáznom annak idején, így hagytam a fenébe.

Továbbá nincsenek barátaim és barátnőm sincs - sőt nem is volt még soha.

Mindig is ilyen voltam - visszahúzódó, csendes, félrevonuló, és antiszociális. 17 éves korom óta próbálok változtatni ezen, de azóta még nem jött össze!

Voltak öngyilkossági kísérleteim is huszonéves koromba, több is, de nem sikerültek.

Így, hogy eltelt ennyi idő ezután már azt érzem, hogy nem is szeretnék változtatni, jó ez így ahogy van, és valószínű ez már életem végéig így lesz.

Tehát én nem akarok már meghalni, nem próbálkozom többet öngyilkossággal, viszont a változtatással sem próbálkozom, mert ha eddig sem sikerült, akkor ezután sem fog.

Hanem egyszerűen feladom, és beletörődök a sorsomba, az egész élet már nem érdekel. Bár a fájdalom elég nagy belül, néhanapján (pl. karácsonykor) pedig még jobban, de hát eddig is kibírtam és ezután is kifogom.

Más esetleg még él így vagy hasonlóan?

Előbb-utóbb gondolom egy ilyen életvitel úgy is átalakul valamilyen betegséggé (pl. rák), ami aztán megpecsételi a sorsomat végleg.