Mit tehetnék a magány ellen?

Messze nem olyan vészes a szituáció,nem vagyok elveszve,de olykor-olykor rám jön ez,és olyan nyomasztó tud lenni.

Az iskolában vannak barátaim, osztályban is,meg azon kívül is. Nem tudom ezt megfogalmazni,talán be vagyok poshadva oda.. Olyan jól esne néha csak így haverokkal egy-egy péntek este,vagy szübetben fogni magunkat és menni neki a magyvilágnak,elfedezni,vagy csak leülni,beszélgetni, iszogatni. Akármi. De nincsenek ilyen haverjaim. Vannak haverjaim,de nincsenek haverjaim. Ez most hogy van? Nindenkivel jól kijávpk,mégis mindenkinek legvan a kis magánélete,hogy hova tovább suli után. Én nem vagyok megelégedve az enyémmel.. vagyis nem mindig. Mert csak néha jön rám ez,máskor egyenesen kicsattanok. Elég képlékeny a kis személyiségem. Én csak úgy leülnék vqlakivel és ezt így orákig dumálni. Még akkor is. Aztán kibeszélni magamból,és eéfelejtwni,hogy milyen idiota is vagyok,és a végére már nem is tudom,hogli a problémám,csak dumáltam . Írni szeretek,de ennyi baromságot borzasztó sorokba szedni,főleg ha olvassák is...

Nincs meg a "squado"-om ,a közösségem. Mégis melyik életemben hagytam el vagy miért nem kerültek még az utamba? :S

Valaki help. Az is jó,ha csak adsz két pofont,hogy ne nyavalyogjak :)

Na mindegy,köszi,hogy elolvastad, Írj valqmi most már :)