Súlyos beteggé vált emberként, műtétre várva lehet boldogulni egyedül?

Magányos fiatalabb férfi vagyok, teljesen magányosan élek. Édesanyám márciusban hunyt el, rajta kívül nem volt élő rokonom. Párkapcsolatom sose volt (pedig próbáltam tenni érte évekig, de elutasításokat kaptam), igaz barátaim se voltak. Aki volt barátom arról kiderült hogy csaló bűnöző, lehúzott engem is pénzekkel, majd börtönbe került. Haverok voltak, de őket zavarta hogy nem vagyok egy felhőtlen ember. Most munkahelyi kapcsolataim vannak, de ott kimondatlan szabály hogy magánéletről nem beszélünk.

Most diagnosztizáltak nálam egy súlyosabb szívbetegséget, műtétre is előjegyeztek tavasszal. Azt mondják ha sikerül a műtét akkor 1-2 év amíg rehabilitálódok, de életem végéig kímélnem kell magamat, meg persze a sok gyógyszer.

Most is amíg a kivizsgálások miatt kórházban voltam, azt kérdezgették, hogy “van valaki aki be tud hozni önnek ezt-vagy azt?” Amikor bódítót kaptam a nyelőcsövi ultrahangra járóbeteg ellátás keretein belül akkor is kérdezték “van itt valaki önnel aki hazakíséri”. Elég kellemetlen volt, főleg hogy autóval mentem és nem vezethettem, taxival kellett hazamennem, amit alig tudtam kifizetni. Másnap meg 8 km-t kellett gyalogolnom a kocsimig :D

Volt már valaki ilyen helyzetben? Végig lehet csinálni egy műtétet és az azt követő szakaszt teljesen egyedül? Leginkább attól félek hogyha kiengednek majd a kórházból akkor a szomszédaim 1 év múlva megtalálják a holttestemet. Igazán nincs senki se akit legalább felhívhatnék. A taxis esetnél se hívhattam fel a munkatársaimat, nem lehet elvárni hogy egy idegen eljöjjön miattam a munkahelyéről. Van ennek így értelme egyáltalán?