Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Nincs értelme élnem, de élni...

Nincs értelme élnem, de élni akarok. Mit tegyek?

Figyelt kérdés
Nem sajnáltatni akarom magam, csak segítséget szeretnék kérni, viszont nincs kitől. Egyre rosszabbul érzem magam, de nagyon megszeretnék változni. Pesten élek már 1 éve, egyetemre járok és mellette dolgozom. Gimiben sok barátom volt, viszont itt sajnos egyáltalán nem alakultak ki kapcsolataim, pedig próbálkoztam, elmentem különböző programokra, mindig kezdeményeztem, mindenki kedves is volt, de mégsem alakult ki végül semmi komoly. A suli stresszes, nagyon sokat kell tanulni, mellette elég sokat dolgozom is. A főnököm az egyetlen kollégám, akit nem igazán érdekel az életem, szóval munkahelyen se tudok emberekkel kommunikálni. Ne értsetek félre, nem azzal van a bajom, hogy tanulni és dolgozni kell, mivel ez az élet. De mit ér az élet, ha nincsenek emberek körülöttem, akikkel legalább beszélgetni tudnék? Van, hogy napokig nem szólok egy szót sem, mert nincs semmi okom, hogy megszólaljak. Pont ezért érzem, hogy segítség kell, mert kezdenek komoly problémák kialakulni a kommunikációs készségeimmel, amik korábban egyáltalán nem jelentkeztek. Például nem merek már telefonon keresztül ügyeket intézni vagy csak simán kaját rendelni, vagy pl. nem merek a boltban az eladóktól kérdezni. Egyszerűen földbe gyökerezik a lábam, lever a víz, leblokkolok, az ájulás kerülget, és egy értelmes mondat nem jön ki a számon. Az emberek biztos azt hiszik bolond vagyok, pedig nem, csak iszonyúan szorongok, és iszonyúan gyűlölöm magam. Nem merek az emberek szemébe nézni, szégyenlem saját magam, ha tükörbe nézek egy idegroncsot látok. Hiányoznak a régi barátaim, hiányzik a sport, hiányzik a társasági élet. Gyűlölöm a magányt, nem akarok egyedül maradni a gondolataimmal, félek, hogy kárt teszek magamban, mert nem látom a kiutat, nincs kiért/kikért felkelnem. Költözzek inkább haza, vidékre, ahol ott van a családom? De akkor mi lesz az egyetemmel? Mit csináljak? Keressek pszichológust? Van annak értelme? Kérlek, valaki adjon tanácsot!
2019. szept. 8. 10:15
 1/6 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem az a bajod, hogy túl vagy terhelve!


Igen, szerintem jól érzed és az lenne a megoldás, hogy hazaköltözöl a családodhoz és gyógyulsz!


Szerintem egy pszichológus sem oldhatja meg helyetted az életedet, neked kell lépned és megtalálni az egyensúlyt, pihenni, kikapcsolódni, ÉLNI! Kell egy kis szünet neked és valami hobbi, amit szeretsz, továbbá a szerető családi kör.


Rengetegen lettek depressziósok az egyetem alatt, pláne munka mellett és persze vannak a mellüket verő mindent bíró droidok is, akiknek semmi meg sem kottyan, de te nem bírod ezt, ez látszik az írásodból, szóval szakadj ki ebből és tarts szünetet, töltődj fel vidéken és más színben fogod látni a világot!

2019. szept. 8. 10:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 Barackoshányás ***** válasza:
100%

Először is: kezdj el barátkozni. Nem feltétlenül az egyetemen, eljárhatsz táncolni/ zenélni/ bárhová, amit szeretsz. Itt megismerhetsz új embereket, akikkel máris van téma a tanuláson kívül. Nem kell nagy dolgokra gondolni, kezdd a legalapabb dolgokkal. Persze az elején lehet, hogy gáznak érzed majd magad, amiért nem jól fejezted ki magad, nem jól reagáltál egy adott helyzetben, de bele fogsz jönni.

Másodszor: mozdulj ki. Menj bulizni, szórakozni, moziba (egyedül sem gáz), tényleg bármit csinálhatsz.

Próbálj kicsit változtatni a gondolataidon, ne csak a negatív dolgokra koncentrálj.

A pszichológus jó ötlet lehet, tulajdonképpen ezt is felfoghatod gyakorlásként.

Hiányzik a sport? Kezdd el újra! Ha nem akarsz egyből emberek közé menni, eleinte csinálhatod otthon is. Nem kell nagy dolgokra gondolni: egy kis futás, egy kis erősítés, egy kis akármi, amiben örömödet leled


Szurkolok

2019. szept. 8. 10:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
100%
A régebbi gimis barátaiddal nem próbáltad újra felvenni a kapcsolatot? Lehet vannak köztük többen is hasonló helyzetben, vagy lehet szívesen találkoznának csak úgy is veled. Visszaköltözni vidékre lehet túl nagy áldozattal járna , az egyetemet ne dobd el csak így magadtól szerintem, de mondjuk amikor csak tudsz utazz haza, látogasd meg a családod gyakrabban. A szorongás leküzdésében lehet egy pszichológus tudna a legjobban segíteni, érdemes lenne keresni egyet, pesten vannak normálisabbak is. Ha interneten keresztül beszélnél valakivel nekem írhatsz akár, én is gyakran vagyok magányos, meghallgatlak
2019. szept. 8. 10:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:

Ahogy olvastam az írásodat, arra gondoltam, hogy Te túl jól csinálod. :) Mindenhol helytállsz. Viszont így túlterheled magadat.


Nem tudsz legalább egy icipicivel kevesebbet dolgozni?


Sportolj újra!

Nekem sincs időm, abszolút! De én úgy csinálom, hogy ok, akkor 30 perc futás a környékünkön, 20 perc torna otthon, van súlyzó, labda. Amikor mégis van több időm, uszoda, vagy falmászás a barátaimmal.


Néha mozdulj ki sörözni vagy valamerre.


Nem tudsz picit valahogy kevesebbet tanulni vagy kevesebbet dolgozni?


Egyébként akár a passziváláson is elgondolkozhatsz. Mostmár passzív mellett is diákmelózhatsz. Otthon vagy a családoddal, melózgatsz, este sport, hobbik, sörözés.

Félreteszel és nem / keveset kell dolgozni egyetem mellett.

2019. szept. 8. 10:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
52%
Élj..keress és találj célokat. Nem nehéz. Ha magányos vagy keress társat magad mellé.
2019. szept. 8. 12:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 BRUTAL TV ***** válasza:

Van kötelem ha kell :D

Nem félreérteni ;)

2019. szept. 12. 20:02
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!